Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

Részletesen foglalkozik a jelentés a gyárban folyó munkával is, amelyből kiderül, hogy valóban a széles néprétegek ellátását tartotta fontosnak a vezetőség, így folytatója volt elődei ilyen tevékenységének: ,,A gyártás egyelőre homorüvegre, közönséges üvegre és köszörült czikkekre u. m. lámpahengerek stb. szorítkozik. Az évenkénti termelés értéke 20—25 000 frt; az elárusítás a közelebb fekvő helyeken és városokban, u. m. Székesfehérvárott, Veszprémben, Nagykanizsán, Szombathelyen, Győrött és Budapesten történik."

71 Az elődöktől eltérően, Ajkán már nem készítettek táblaüveget, mivel a külföld olcsó és jó árujával a magyar táblaüveg nem versenyezhetett. Ha azt nézzük, hogy a három üveggyár 65 ezer frt-os bevételéből az ajkai 25 ezer frt-ban részesült, úgy a bevételt illetően beváltak Neumann számításai. Piacait tekintve látható, hogy a Dunántúl déli részére még nem terjesztette ki azokat, aminek oka, hogy ezt a még működő magyarlukafai gyár látta el üveggel. Budapest azonban jóval túl esett a közelebb fekvő helyeken. Növeli a budapesti piac értékét, hogy ott már nemcsak a magyarországi üveggyárak voltak a versenytársak, hanem a külföldiek is. Igazi erőpróbára a kiegyezés utáni második, országos jelleggel bíró kiállítás, amit 1879-ben rendeztek Székesfehérváron, kínált lehetőséget Neumann számára. Az ajkai gyár sikerét jelzi a soproni kamara: ,,Ezen gyár készítményeiért a székesfehérvári kiállításon a bronzérmet kapta."'

2 A kiállításon nyolc hazai üveggyár (Beél, Feketeerdő, Magyar Üveggyár Társulat, Katalinhuta, Üj-Antal völgy, Párád, Frank Kiss János köszörűs üzeme Kolozsvár és Ajka) vett részt. A kiállításról Keleti Károly írt műbírálatot az illetékes miniszter, br. Kemény Gábor megbízásából. Keleti az üveggyárosok haladásra való törekvését dicsérő sorai után biztatónak tartja a hazai szükséglet kielégítésére irányuló szándékot. íme néhány sor az értékelésből: ,,Nem fényűzési és mesterkélt remekművek kiállítására törekedtek az egyes termelök, hanem bemutatták termelésüket a mindennapi fogyasztási cikkek számos példányaiban."

71 Vonatkoztathatjuk ezt az ajkai gyár termékeire is. Keleti a dicséret mellett szóvá teszi a magyar üvegipar súlyos mulasztásait, ami miatt az ország behozatalra szorul. Mindez pedig újólag megerősíti, amit korábban az üvegipar állapotáról olvashattunk, azonkívül néhány fontos adalékkal szolgál: „Fájdalommal kell egyébiránt konstatálni, hogy, habár némi kis kivitelnek örvend is üvegiparunk a Dunafejedelemségek felé, az ország szükséglete koránt sincs fedezve a hazai termelés által. Egyre fejlődő pincegazdaságunk üvegszükséglete ma is nagyrészt Cseh- és Szászországból fedeztetik, porcelán-, cserép- és üvegárukat pedig 1868-tól 1874-ig évenként 4—5, sőt 8 millió frt értékig hoztunk az országba, s e viszony lényegesen máig sem változott."

74