Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

czok", vagyis a már említett kosztosok tartásával biztosították. Ez a rendszerré vált hagyomány érvényesült a bakonyi üveghutákban is. Hasonló családokból került ki az ajkai üveggyár első munkáskollektívája, bár ez a jelző inkább a létszámra mint együttesre érvényes a nagyarányú munkásvándorlás miatt. A bizonyosság kedvéért a kortárs monográfust is idézhetjük: „Üveggyáraink nagyrészében még most is a patriarchális viszonyok léteznek, ahol a mester, azaz: főmester, legényeket, inasokat és formatartó fiúkat tart, kiket maga fizet, élelmez és lakással is ellátja őket. Ezeknél a gyáraknál a munkaadó csak a mesterrel áll elszámolási viszonyban."

68 Ez a rendszer azonban igen sok visszaélés melegágya is lett mind a mesterek, mind a gyárosok részéről. A mester a saját gyermekét előnyben részesítette a szakma elsajátításánál a kosztossal szemben, aki nem tiltakozhatott, mert a mester révén jutott munkához, élelemhez, lakáshoz. Ugyanakkor a gyáros kitérhetett az ipartörvények ifjúságot védő rendelkezései alól, mivel a legényeket és inasokat nem ő, hanem a mester alkalmazta. Hasonló volt a helyzet a köszörűsöknél is azzal a különbséggel, hogy itt a fiatalkorúak nem kényszerültek éjszakai munkára, mint az üveghutában dolgozó társaik. Teljesen ki voltak szolgáltatva a tulajdonos vagy a bérlő kénye-kedvének az erdei huták munkásai. Voltak olyan telepek, ahol a munkaadó „bárczát" adott nekik pénzfizetés helyett előlegként a hó végén történő levonásig. Ezeket azonban csak a telepen lévő boltban vagy kocsmában lehetett beváltani. A boltok általában a tulajdonosok haszonélvezetében működtek, vagyis a hutához, illetve a gyárhoz tartoztak. Hiába volt olcsóbb azonban a ruházat és élelmiszer a lakott helységekben, ha ott bárcáért nem lehetett vásárolni. „Hogy menynyire terjedt és meggyökeredzett ezeji káros visszaélés, mutatja az, hogy nálunk még máig is van néhány üveggyár, telep, hol ily eljárás létezik, noha ezek már hatóságilag is büntetve lettek. Vannak továbbá oly gyártelepeink is, hol a korcsmáros hitelt nyit a munkásnak, s a korcsmai tartozás béréből levonatik" — írja a monográfus.

69 Hűen őrzi mindezt a szájhagyomány is olyannyira, hogy a gyár múltjával foglalkozó idézett jubileumi írás nem csak a „tettest" nevezi meg Ajkán, de a bárcák összegére is emlékszik. A hitelesség kedvéért az írás vonatkozó részét idézzük, hogy abból a kellő tanulság levonható legyen: „Ennek előidézésében nagy szerepe volt az akkori gyártulajdonosnak, Neumann Bernátnak. A dolgozókat ugyanis ebben az időben nem pénzzel fizették, hanem a gyártulajdonos fizetség fejében bizonyos összegre, 5—10 forintra kiállított utalványokat adott, amelyet a helybeli Lázár nevű kocsmáros és szatócsnál lehetett beváltani élelemre, a legszükségesebb ruhaneműre, de főleg italra."

70