Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

Bár a hetvenes évek elején már elég szénmennyiség állott volna rendelkezésre, az alapító kapitalista vállalkozása azonban nem lett volna gazdaságos, amíg a szomszédságban lévő tőkeerős osztrák versenytársak: Todescoék üveggyára is működik Ürkúton. Csak így hasznosíthatta azt az előnyt, amit a vasút és a bánya kínált számára Todescoék saját erdeje, illetve a fából főzött hamuzsír és tűzálló agyagával szemben. Ennek fontosságát beláthatjuk, ha meggondoljuk, hogy amíg Todescoék üveggyára csak kiegészítője volt a nagyvázsonyi uradalom gazdasági organizációjának, addig az ajkai gyáralapítónak a létesítendő gyár termékeiből kellett összes kiadásait fedeznie, mivel egyéb gazdasági bázisa nem volt. A gyár építésére vonatkozó iratok hiányában csak közvetett adatok álltak rendelkezésre. Földrajzi elhelyezkedését az ipar törvény eleve meghatározta, amely szerint: ,, . . . ha valamely iparág gyakorlása olyan üzlettelepek felállításával jár, a melyek fekvésük, vagy az üzlet minősége által a szomszéd birtokosokat, vagy lakókat — vagy egyáltalán a közönséget — megkárosítják, ilyen ipartelepek létesítésére az iparhatóság engedélyére van szükség." Ennek figyelembevételével épült a gyár az akkori Ajkán kívül a vasút és a Puzdor birtok, illetve a községi telkek és utak által határolt területre. A falutól való különállását jelzik a korabeli anyakönyvek is, ahol az üveggyári szakmunkások Ajka, Újtelep, illetve ajkai üveggyártelep — a bányászok Kőszéntelep — lakóhellyel vannak bejegyezve a tósokberéndi r. k. anyakönyvekbe. De külterületként jelzi ezeket a telepeket még az 1910-es népszámlálás is. A gyártelep pontos helyét és a rajta lévő objektumok elhelyezkedését pontosan kimutatja az a helyszínrajz is, amit az új tulajdonos: Kossuch János cége az 1891—92-ben átépített gyártelepről készíttetett, amire az állami kedvezmény elnyeréséhez volt szükség. A helyszínrajzot — a miniszter által kiküldött Magyaríts Ágost iparfelügyelőn kívül — Noszlopi Viktor járási főszolgabíró, míg Ajka község részéről Kollin Antal jegyző, Horváth József bíró és Pap Károly h. bíró által aláírt ,,Községi bizonyítvány" hitelesítette. A helyszínrajzon lévő építmények rendeltetéséről készült jelmagyarázatból képet kapunk azok koráról is, amit a rajzoló az ábécé betűivel jelez. A téglaépítmények közül a teljesen új épületeket vékony és sűrű harántcsíkozással, az átépítetteket ritkább és vastagabb harántcsíkkal jelzi a rajzoló, míg a fából lévőket vízszintes csíkozással. Ezek figyelembevételével három csoportra oszthatók az építmények, kivéve a két E közti D jelű hutaépületet, amely a regenerátoros kemencék megépítése miatt rekonstrukcióra szorult, amit az eltérő csíkozás is jelez.