Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

a királyok a földesurak javára gyakran lemondtak birtokaik királyi adójáról vagy annak egy részéről. Az adó elengedése, pontosabban a királyi adószedés jogának átengedése a földesúrnak, nem feltétlen könnyített a földesúri alattvalók terhein. Az immunitás révén a királyi adószedők zaklatásaitól megszabadultak, adójukról, a magánjogúsított állami (királyi) jövedelemről viszont ettől fogva földesuruk döntött.

132 A földesurak különféleképpen viselkedtek. Egyesek lemondtak az adóról, mások beszedték maguknak, míg voltak olyanok is, akik kompromisszumos megoldást választottak: mérsékelték az adót, általában felét elengedték, másik felét meg beszedték.

133 Az utóbbiak közé tartozott szándéka szerint Saul fia Lőrinte is. Lehet, hogy ez esetben nemcsak a nádort követte. Feltehető, hogy azért kívánta kedvezményben részesíteni a bogdániakat, mert azok korábban — állapotuknak megfelelően — a királyi adónak csak a felét fizették. Ha ez így volt, akkor a feltételesen megígért adókedvezmény az elönyösebb korábbi helyzet biztosítását szolgálta. A bogdániak Csöl falu lakóival egyező földesúri adózása abból állt, hogy minden mansio után évente 3 pondust fizettek, éspedig kettőt a földbér (terragium), egyet meg a földesúrnak szokásos (

,ajándék" és szállásadás fejében. Lőrinte földesúri járadékból várható összes jövedelme, amennyiben a veszprémi káptalan előtt megjelent 25 személyt egy-egy mansio birtokosának tekintjük, évi 75 pondust, azaz másfél márkát és három pondust tett ki, ami hat szarvasmarha árával volt egyenlő.

134 A bogdániak azonban ezzel az adóval csak a harmadik évtől, vagyis 1277 tavaszától kezdve tartoztak uruknak, mert két évre adómentességben részesültek. Gazdaságuk megalapozására ugyancsak két évre szóló adómentességet kaptak a faluba érkező új telepesek is. Az utóbbi intézkedés hátterében az az általános felismerés állt, hogy a hospesszabadság vonzást gyakorol a környék kedvezőtlenebb körülmények között élő lakóira, akiket az adómentesség még inkább a kiváltságolt településbe csábít. Az adómentesség kivételesen rövid időtartama arra mutat, hogy a gazdaságok kialakítása és megalapozása nem lehetett nagy munka, nem kellett erdőt irtani; a lakosság többnyire már feltört földet vett birtokba.

135 A feudális járadékok: a munka-, termék- és pénzjáradék közül csak az utóbbi terhelte a bogdániakat, akárcsak Batizfalva lakóit. Ez azonban korántsem volt általános. A települések zöme két- vagy háromféle járadékkal vegyesen adózott. Az 1270-es években a pénzjáradék mellett Kövi, Terjén és a Hont megyei Egeg hospesei természetbeni javakkal, a komáromi telepesek munkajáradékkal, a kazsoki és az Ugocsa megyei felszászi hospesek pedig a pénzadón túl mindkettővel tartoznak uruknak.

136 A strukturális eltérések ellenére a hospesek földesúri adózásának