Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

volt közös vonása: adózásukat a pénzjáradék meghatározó szerepe és a munkajáradék hiánya vagy jelentéktelen volta jellemezte. Mojs nádor kazsoki hospesei uruk vetésének learatására akaratuk ellenére nem voltak kötelezhetők, legfeljebb jószántukból vállalkozhattak erre. Minden valószínűség szerint a hospesek akaratától függővé tett robot papíron maradt, a nádor lényegében lemondott a munkajáradék elsődleges formájáról. A munkajáradék másodlagos formája viszont továbbra is megmaradt. De ezt is mérsékelte a földesúr, amikor előírta, hogy kazsoki hospesei csak olyan messzire küldhetők követségbe, ahová ebédidőig eljuthatnak.

137 Ugyancsak követségbe járás (legatio) terhelte a komáromi hospeseket is. Ez esetben a mérsékelő hatást az váltotta ki, hogy követségbe csak a földesúr okleveles megbízásából kellett menniök.

138 A felszászi királyi hospesek szintén másodlagos munkajáradékkal tartoztak; birtokuk határán belül szállítási robotot, szekerezést végeztek a királynak. A követségbe járástól lényegében megszabadultak, mivel arra akaratuk ellenére nem voltak kötelezhetők.

139 Bár a másodlagos munkajáradék mennyiségét egyik alkalommal sem rögzítették, komoly megterhelést aligha jelentett a hospesek számára. Nem lehetett véletlen, hogy a követségbe járás a nádori, illetve ispáni méltóságot viselő földesúr hospeseit kötelezte. Mojs nádor egyben soproni ispán és a kunok bírája, Hont-Pázmány nembeli Tamás egykori szlavón bán pedig pozsonyi, nyitrai és komáromi ispán volt. Tisztségeik ellátása sok feladattal, ügyintézéssel és még inkább sok utazással járt együtt, s közben javaikról sem feledkezhettek meg; birtokaik védelmével, igazgatásával és gyarapításával is törődniök kellett. Mindez jelentős üzenetés levélváltást igényelt, s ennek lebonyolításába hospeseiket is bekapcsolták. A munka járadéknál gyakoribb volt a hospesek természetbeni szolgáltatása. Még a bogdániak kiváltságlevele is utalt erre a járadékra, amikor részletezte, hogy pénzadójuk kétharmadát a földbér, egyharmadát pedig az „ajándék" (munera) és a szállásadás (descensus) megváltási összege tette ki. Mi volt ez a két szolgáltatás? A descensus: a szállásadás, illetve a megszállás abból állt, hogy a földesúr kíséretével birtokait vagy az országot járva alkalomadtán fölkereste szolgálónépei egy-egy települését, hosszabb-rövidebb ideig megszállt náluk, s azoknak — miként a descensus másik elnevezése, a procuratio sugallja — gondoskodniuk kellett urukról és kíséretéről: szállást adtak nekik és ellátták őket élelemmel.

140 A pannonhalmi, a pécsváradi, a somogyvári és a szekszárdi apát a 13. század elején egyformán élt beszállási jogával. Évente egyszer kíséretükkel végiglátogatták birtokaikat. Népeiktől mindenütt egy hároméves