Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

templom csak a magyarok falujában volt, ide jártak a német hospesek is, akiknek adományait és tizedük egy részét a magyar falu papja kapta meg. Amikor 1291-ben Lodomér esztergomi érsek engedélyezte, hogy a német hospesek kápolnát építsenek és papot válasszanak maguknak, a szomszéd falu papja a magyar hospesekkel együtt pert indított az anyaegyház sérelme miatt. Az érsek, akinek helyzetét megkönnyítette, hogy egy személyben volt a hospesek földesura és illetékes főpapja, gondoskodott az anyaegyház kárpótlásáról. Elrendelte, hogy a német falu kettő, papja meg egy márkát adjon évente az anyaegyház papjának, a tizednegyedet pedig a két falu lakói egy helyen gyűjtsék össze és egyenlően osszák szét a két pap között.

123 Bogdán privilégiumában a kiváltságlevelek jelentős részéhez hasonlóan elmaradt a templomépítés engedélyezése és ezzel összefüggésben a bogdániak papválasztási jogának biztosítása. így a pap tizedrészesedésének szabályozására sem kerülhetett sor. Ahol ez megtörtént, ott a pap általában tizednegyedet, söt teljes tizedet kapott. A teljes tizedből néha kárpótlásként évente minden ötven mansio után egy márkát fizetett az illetékes egyházmegye főpapjának, a tizedbirtokosnak, vagy részt adott a tizedre valamiképpen jogosult földesúrnak.

124 Ákos nembeli Detre földesúr már előre biztosította részesedését, amikor Kövi kiváltságlevelében megszabta, hogy hospesei minden mansio után egy pondust fizessenek neki tizedükből.

125 Saul fia Lőrintének ilyen lehetőségei nem voltak. Az azonban lehetséges, hogy a kiváltságlevél hallgatása ellenére a bogdániak tizedfizetésének mértéke és módja a kiváltságolás következtében némileg módosult. Milyen változások érhették őket? A földesúri birtokon élő népesség tizedfizetése nem volt egységes. A földesúri népek gazdasági s még inkább társadalmi helyzetétől függött, hogy mennyit kell adniok. A szabadok a közéjük számító hospesekkel együtt teljes tizedet fizettek. Ugyanígy rótták le tizedüket a pannonhalmi apátság kedvező helyzetben élő jobbágyai is. A földesúri népek jelentős része azonban nem adott teljes tizedet, sőt akadtak, akik nem fizettek semmit. A szolgarendűek egy csoportja mentes volt a tizedtől, mások pedig csak jelképes .mennyiségű pénzt vagy természetbeni adót fizettek tized gyanánt.

126 Amennyiben tehát a bogdániak a kiváltságolás előtt nem adtak teljes tizedet, a hospesszabadság elnyerésével tizedfizetésük mennyisége nőtt, s mindenkori termésüktől és állatszaporulatuktól függően változott. Bogdán esetében a tizedfizetés módjának lehetséges változását azok a kiváltságlevelek jelzik, amelyek kitértek a tizedre is. Ezekből megállapítható, hogy a hospesek többnyire természetben fizették a tizedet. Az a