Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

gedi, hogy e magáét szabadosan használhatja", ezért „nem cselekednek rosszat", ha marháikat ráeresztik az ún. Szénazsáki rétre, amelyet az uradalommal eddig közösen használtak. Gróf Esterházy Károlynak július 24-én jelentik Pápán, hogy ,,a bujtogatok a város érdemes bírája ellen a népet fellázítván, azt kihúzatni és meggyalázni vakmerően törekedtek."

482 Amint Saáry László szolgabíró kideríti, a bujtogatás a Szénazsáki rét használatával van kapcsolatban: ,, . . . midőn Bezerédy Kristóf volt főbíró az 1848-i törvényeket kihirdette, a népnek azt mondotta, hogy az ezentúl mindenének oly szabados ura mint akármelyik úr; azzal azt tehet, amit akar, — ezen nyilatkozatot oda magyarázták, hogy mivel kérdéses Szénazsáki réttől ők évenként adót fizettek, ez nekik valóságos tulajdonuk, tehát azzal szabadok; innét történt, hogy — ellenére az elélbeni szokásnak — marháikat reá eresztették . . ,"

483 Nagy port vert fel Porván az uradalmi prefektus törvénytelen magatartása: Horváth József és testvérei Mátyás nevű testvérük számára még 1846. augusztus 25-én egy romos állapotban levő házat vettek, azt „becsületesen" fel is építették, de Horváth Mátyás nem sokáig örülhetett a testvéri jótéteménynek. Teli Mária, „testvérünk rossz és gonosz felesége mérgek beadásával megölte", nyilván azért, hogy magtalan férje zsellérházát megkaparintsa. Tulajdonosi vágyaiért néhány év börtönnel fizetett. „ . . . sok számtalanszor eránta folyamodtunk is tekintetes Kovács Gábor prefektus urunkhoz, de azt felelte, hogy akármiként gondolkodunk, fel is út, alá is, kereshetjük ott, ahol akarjuk, de ő a házat Teli Máriától el nem veszi ..." Sőt, az uradalmi tiszt a testvérüknek vett két lovat, kocsit, valamint a háztartási eszközöket is lefoglaltatja és értékesíti, a házat pedig a férjgyilkos börtönbüntetése idejére árendába adja.

484 A „18 napos zsellér" házának históriáját azért említjük, mert egy példa azon kevesek közül, amikor a megyei bizottmány orvosolja a folyamodók panaszát, sérelmét: a kiküldöttség 1848. június 3-án vizsgálja meg a panaszt, s „alap nélkülinek éppen nem találja".

485 Hunkár Mihály november 13-án jelenti, hogy a bizottmány júniusi határozatának érvényt szerzett: a zsellérházat visszaadta a Horváth-testvéreknek.

486 Lovászpatonán Posgay József uradalmi tiszt május végén a „haza oltárára tetemes áldozatokat" tévő földesurak ellen „hála helyett háládatlanságot tanúsítani bátorkodó" lakosok megfenyítését kéri. Közülük is kiemelkedik ifjú Barta Mihály törvénybíró, aki amellett, hogy az uradalom emberét az elöljáróság előtt május 31-én „lázítónak" nevezi, amiért az a „szükséges compotus miatt berendelte", társaival „szántszándékos ingerültséget" kelt ellene, s az uradalom alkalmazottait agyonveréssel fenyegeti.

487 Az ellenségeskedés, mint ismeretes, végül kölcsönös kibéküléssel szűnik meg.

488 A parasztság aktivizálódásával találkozunk Veszprémben 1848 tava-