Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

minden olyan helyen találkozunk, ahol valamilyen komolyabb mozgalmat, erősebb ellenállást észlelünk, mint Szilasbalháson, Nagyhidegkúton, Veszprémben, Nemesvámoson, Dudaron, Csernyén, Bánkon, Öskün, Polányban, ősiben, Vörösberényben, Balatonfőkajáron, Rátóton, Peremar tonban, Berhidán, Súron, Eplényben, Csajágon, ahonnan az év folyamán a lázítókat befogják és bebörtönzik. De a törvényhatóság végzéseinek, határozatainak megszegésével, a hivatalos személyek megsértésével, parancsainak megtagadásával találkozunk ott is, ahol tettleges szolgálatmegtagadásokra, nyílt ellenállásokra kerül sor: az említetteken túl Bakonybélben, Dégen, Dákán, Közép-Balháson (Szilasbalhás), Lovászpatonán, Márkon, Nyaradon, Palotán, Perén, Királyszentistvánban, Devecserben, Vázsonyban, Vaszaron, Zircen, Tótvázsonyban, Sólyban, Gecsén, Ajkán, Ajkarendeken, Városlödön, Kislődön, Magyarszentkirályon, Lepsényben, Salamonban, Oszlopon és még néhány helyen. Az eddig említett településeken kisebb-nagyobb mértékben a helybeli földesúrral, közbirtokosokkal, azok tisztjeivel, cselédjeivel, vagy a helység elöljáróival — akik szintén a földesúr embereinek számítanak — is összekülönböznek a parasztok. Vegyünk néhány példát: Nagyhidegkúton április másodikán foglalják el az uradalom legelőjét, s amikor 12-én katonai karhatalommal biztosítják a földesúr jogait, a község az okozott károkért először közös felelősséget vállal. Balassa Mihály szolgabíró kérdéseire nem is hajlandók felfedni a tettesek nevét. A börtönnel való fenyegetőzés azonban megteszi a kívánt hatást: „Mindnyájan hallgattak. Minthogy már elébbi napokban tartott népgyűlésből észrevettem azt, hogy az elöljárók egyező akarattal a néppel nem volnának, a bírót s elöljárókat különösen magam elejbe rendeltem. Lindinger János (az egyik elöljáró — H. J.) a bírót felhívta szólani, ki is aképpen nyilatkozott, hogy a nép általában akarója volt a birkák kihajtásának, mert a jog egyenlőségénél fogva azt hitte, hogy a határ egészében az övék."

479 Ezek előrebocsátása után a bíró minden további nélkül elárulja a kitörések ,,fő tényezőit": Mol Jánost és Schalbert Jánost. De az elöljáróság engedékenysége is korlátozottnak bizonyul: „Az akol felgyújtóit semmi úton s módon kitudni nem voltam képes" — jelenti a szolgabíró.

480 A mozgalom négy vezetője ellen a megye bűnvádi eljárást indít. Sólyban viszont éppen ellenkezőleg, a falu védelmezi az uradalom tekintélyes gazdasági és helyi politikai hatalommal rendelkező árendása ellen az elöljáróságot, „személyes megsértésüknek" tartva, hogy Keller Mihály azokat lépten-nyomon „vén kutyáknak" nevezi.

481 Természetesen ez utóbbi a ritkább eset. Lényegében mégis azonos a két példa, mert mindegyik a parasztság földesúrellenes, antifeudális magatartásának egy-egy mozzanatát villantja fel. Devecserben úgy gondolják, hogy az „új törvény mindenkinek megen-