Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Hospeskiváltság
a hagyományos „gajdos" foglalkozást űzőknek felelt volna meg a hospesszabadság. Csakhogy ezt egyedül Saul fia Lőrintétől remélhették volna, akivel — aligha kétséges — ők is szemben álltak, ha másért nem, mert sajátos foglalkozásuknak az új földesúr hatalma alatt végképp befellegzett. Ez ellen csak úgy védekezhettek, ha elhagyták földjüket és más hasonló királyi birtokon próbáltak szerencsét. Hogy ezzel éltek-e, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy Gajdosbogdán királyi népeinek eltérő céljai és törekvései, Saul fia Lőrintével való más-más indíttatású szembenállása, egyszóval: megosztottsága nem a hospesszabadság elnyerését szolgálta. A hercegi Bogdán lakóinak társadalma kevésbé volt differenciált. A hercegi népek azonos helyzetű, meghatározott — közelebbről nem ismert, de a gajdosnál biztosan kevésbé specializált — szolgálattal tartozó kondicionáriusok voltak. Saul fia Lőrinte bizonyára a gajdosbogdániak tiltakozásának a hatására, hogy a hercegi népek hasonló fellépését megelőzze és földjük feletti tulajdonjogát biztosítsa, átmenetileg inkább lemondott földesúri jogainak gyakorlásáról és megengedte nekik, hogy javaikkal együtt eltávozzanak. A nyilvánvalóan kényszerű engedékenység a bogdániak számára nemcsak földjük elhagyását eredményezte, hanem — és ez volt a döntő — egyúttal azt is biztosította, hogy a földjükkel járó kötöttségektől is megszabaduljanak. Ez utóbbi előfeltétele volt a hospesszabadságnak, amelyet Csöl kiváltságolásának a hatására — Saul fia Lőrinte szándékával egyezően — a rövid távollét után visszatérő bogdániaknak is sikerült egységes fellépésükkel elérniök. A bogdániak azonos helyzete, közösségük összetartó ereje megalapozta az egységes fellépést. A bogdániak közösségében azonban a célt — a hospesszabadságot — valakinek tudatosítania kellett. A kiváltságlevél 25 bogdáni személy nevét őrizte meg. Ezek családtagjaikkal együtt a XIII. században átlagos lélekszámúnak számító falut alkottak. A zömükben keresztény és kisebb részt régi típusú nevet viselő bogdániak között egy személy neve különösen figyelemre méltó. A hercegi népek egyikét Vendégnek, azaz telepesnek, hospesnek hívták. Neve jelzi, hogy máshonnan került a bogdániak közé, és eredeti — hospes — jogállása eltért azokétól. Mikor telepedhetett közéjük? Nem valószínű, hogy ez a hospes Bogdán eladományozása és a kiváltságolás közötti rövid időszakban állt a bizonytalan — átmeneti helyzetben — levő bogdániak sorába. Sokkal valószínűbb, hogy házassági vagy egyéb okból jóval korábban telepedett közéjük. Tette nem volt egyedülálló: máskor is előfordult, hogy magasabb jogállású egyén alacsonyabb jogi helyzetben levők közé állt s osztozott terheikben. Ez azonban korántsem volt veszélytelen vállalkozás. Félő volt, hogy az illető és utódai
