Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

szabadságára. Bár kiváltságlevelüket nem említi, aligha kétséges, hogy Csöl hospesszabadságát is kiváltságlevél rögzítette. Mindenesetre Lőrinte nembeli Lőrinte az ország nagy tekintélyű nádorát, Rátót nembeli Rolandot utánozta, amikor a nádori falu hospesszabadságának a mintájára kiváltságot adományozott Bogdán egykori hercegi népeinek. Az 1272. évi adományozást követően tehát a királyi Gajdosbogdán és a hercegi Bogdán birtokok és lakóik sorsa eltérően alakult. Míg az utóbbiban Saul fia Lőrinte maradéktalanul érvényesíteni tudta újonnan kapott tulajdonjogát, addig az adományozás ellenére a királyi gajdosok földjének csak egy részét sikerült megszereznie. Míg Gajdosbogdán lakói helyben maradtak, addig a hercegi birtok népei átmenetileg eltávoztak, majd visszatérve hospesszabadságot kaptak. E lényeges különbségek létrejöttében nem kis része volt a két adománybirtok lakói eltérő társadalmi viszonyainak. Gajdosbogdánban a későbbi adatok ismeretében megkülönböztethető egy, néhány családból álló, magasabb zenei képzettségű és jobb anyagi helyzetben levő vékony réteg. Ennek tagjai időnként udvari zenészi szolgálatot teljesítettek a királynál, akit alkalomadtán útjaira is elkísértek. Mivel gyakori távollétük miatt földjüket sem maguk, sem otthon maradt családtagjaik megművelni nem tudták, e célra szolgákat tarthattak. Minden valószínűség szerint saját földtulajdont birtokoltak, melyet akkori szokás szerint határokkal különíthettek el a település többi lakójának földjétől, s erről talán oklevelük is volt. Végeredményben olyan helyzetűek lehettek, akiknek földjét a király el sem adományozta volna, ha előzőleg tudomást szerez minőségéről és lakóiról. Mindenesetre ez a csoport sikerrel lépett fel a királyi adományozás ellen, megtartotta és megerősítette földtulajdonát, amely idővel földesúr utódaik és jobbágyaik közös falvának adott helyet. Az adományozás körüli időben Gajdosbogdányban a magasabb zenei képzettségű csoportot képviselő családok, továbbá ezek szolgái mellett feltehetően létezett egy harmadik réteg, amely a hagyományos — mulattató — ,.gajdos" műfajt képviselte. E réteg foglalkozása leáldozóban volt, a király kevésbé tartott erre igényt. Saul fia Lőrinte valószínűleg felettük vagy még inkább a használatukban levő föld felett tudta érvényesíteni földesúri jogait. Gajdosbogdán sajátos foglalkozású és több rétegre tagolódó lakossága számára Csöl példája, a mindenkit azonos jogokban és kötelezettségekben részesítő hospeskiváltság nem lehetett vonzó. A legjobb helyzetben levőknek nem a hospesszabadság, hanem a nemesi szabadság, a földesúri jogok megszerzése volt a célja. Szoros személyi függésben élő szolgáik sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódott az övékkel. Leginkább még