Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

minden törvényhatóság, város és népesebb helység megrendel

261

; összesen 66 példánya forog közkézen a megyében.

262 Hivatalos megyei tudósítójának május 30-án a vármegye első aljegyzőjét, Kun Sándort választották meg,

2M kit átmenetileg — míg a Drávánál tartózkodó nemzetőrség első harmada vissza nem tért — Kolossváry József jegyző helyettesített.

264 A hivatalos kormánylap mellett a Pesti Hírlap, Kossuth Hírlapja és a Márcziustizenötödike, a Munkások Újsága, a Budapesti Híradó, a Nemzetőr is tájékoztatást nyújt a fontosabb megyei eseményekről. A vidéki sajtótermékek közül a győri Hazánk is figyelemmel kíséri megyénk életét.

265 A propagandának azonban a sajtónál sokkal jelentősebb megnyilvánulási formája volt a közvetlen emberi kapcsolatokra épült információcsere, a megyei tisztviselők személyes agitációja és a szószék, amely a közel másfél év alatt a nép befolyásolása leghatékonyabb eszközének bizonyult. 5. A volt úrbéres parasztság birtokproblémái és mozgalmai 1848 őszéig 1848 előtt a földbirtokosok majorsági területeiket az úrbéres jobbágyság rovására többféleképpen is növelni tudták, hiszen a törvények erre lehetőséget adtak. Az úrbérrendezés során sok helyütt az úrbéri állományt nem mérték ki, s ha a kimérésre sok került is, a mérés pontatlansága visszaélésekre adott lehetőséget. A későbbi regulációk során, különösen a gabonakonjunktúra időszakában nemcsak a remanciális földek megszerzésére törekedtek, hanem rátették kezüket a telki állományhoz tartozó szántók és rétek egy részére is. A szabályozások alkalmával elvették az úrbéresek használatában levő jó minőségű földeket és a kimérés során gyengébb minőségű területeket adtak helyettük cserébe. A legelőelkülönözés hasonló visszaélések forrása volt. A nagyobb uradalmak legelöéhsége különösen a gyapjúkonjunktúra időszakában mutatkozott meg nagyméretű földfoglalásokban. (A zirci apátság például a tízes évek közepén egyedül csak az elöszállási uradalmában évente 15— 17 ezer juhot tartott.) Az összesítést és legelőelkülönözést kétféle módon hajtották végre: az érintett felek egyezségével, vagy valamelyik fél kezdeményezésére úrbéri per útján. Gyakran előfordult az is, hogy a törvényes eljárást megkerülve erőszakkal vették el a földesurak az úrbéresek szántóit, rétjeit, legelőit. A jobbágyok sérelmének orvoslására indított perek sokszor