Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

évekig, évtizedekig elhúzódtak, vagy ha hamarább befejeződtek is, a törvényszéki ítélet a kiváltságos osztály érdekét tükrözte. A forradalmi törvényhozás azzal, hogy a befejezett úrbéri pereket feloldhatatlannak tekintette (1848 : X. tc), szentesítette az addigi földfoglalásokat. A végítélettel ellátott, de felsőbb vizsgálat végett a királyi táblán lévő pereket végrehajtani rendelte, míg a végítélettel be nem fejezett pereket az alispáni bírósághoz tette át. A folyamatban levő perek folytatását, illetőleg befejezését a felállítandó esküdtbíróságok előtt kezdeményezhették a parasztok. A helységek 1848 tavaszán egymás után keresik meg kéréseikkel a megyei hivatalokat abban a reményben, hogy évtizedes sérelmeikre gyógymódot találnak, majd mikor világossá válik előttük, hogy segítséget hiába várnak, maguk látnak sérelmeik orvoslásához. A pápai Esterházyak ugodi uradalmához tartozó Pápateszéren a magyar ajkú házas zsellérek évszázados földigényük kielégítése érdekében keresik meg az alispánt május közepén. A folyamodók a helység megszállása óta bírtak szántóföldeket a határban a telkesek illetőségei között évi dézsma fejében. Egészen 1825-ig, amikor a földesúr árendára változtatta a tizedet. Dézsmaváltság mellett is békésen birtokolták szántóikat, míg 1839-ben az uradalom el nem vette tőlük és Szauer Ferenc helybeli árendás birkásnak nem adta haszonbérbe. 1848-ig két ízben is kérik az uradalmi prefektust, hogy régebbi jogaik gyakorlatába helyezze vissza őket. Kérésüket sem ekkor, sem 1848 tavaszán nem teljesítik.

266 A Tanulmányi Alap padragi jobbágyai az 1787., illetve az 1847. évi úrbéri rendezés során keletkezett káraik miatt fordultak a minisztériumhoz. A megyei bizottmány június 5-én Saáry László szolgabírót küldi ki az uradalom nyilatkozatának megszerzésére, de hogy ennek ténylegesen is eleget tett volna, nincsen nyoma.

267 A minisztérium megkeresésével közel egy idő ben panaszukat terjesztik az alispán elé is. Azt fájlalják, hogy 1847-ben a földmérői munka hitelesítése során vízmosásos, ,,kopáros" földjeiket kihagyták a felmérésből. ,, . . . alig találunk kifejezést, mennyivel vagyunk megkárosítva és mennyire szegénykedünk meg, az adó rajtunk, katonai tartás, kenyerünket pénzen vesszük, földjeinket nem bírván, a kiegészítés halva fekszik. . ,"

268 Az alispán válaszra sem méltatja őket. Az Esterházyak cseszneki uradalmához tartozó Borzaváron az öszszesítés során szántóföldjeiket rosszabb minőségű területen mérték ki. A község alispánhoz intézett kérelme szerint szántóinak mintegy negyedrészét sziklás, vizesárkokkal szabdalt határrészen kapta meg, amelynek bizonyos hányada teljesen hasznavehetetlen.

269 A helybeli házas zsellérek házaikhoz külön egy-egy „oktály" földet kérnek, mert sem káposztás, sem kenderföldet nem bírnak.

270 Márton Antal uradalmi ügyész nyilat-