Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

lyen lelkesedéssel fogadta. Így például a veszprémi járásban Szentgálon, Kádártán. Rátóton két tizedes és 16 közör önkéntes jelentkezett.

2

" Sorshúzásra nagyobb mértékben a német ajkú lakosság körében került sor: Bándon egyetlen önkéntes sem akadt, Herenden — Drexler János alhadnagy kivételével — ugyancsak.

212 Másutt viszont, például a cseszneki járásban ,,több helyeken is, különösen pedig Zircen találkoztak oly lelkes férfiak, kik a haza védelmére — a szolgabíró jelentése szerint — magukat sorshúzás nélkül ajánlották, és a nevezett mezőváros őrseregének kiállítandó 1/3-a csupán lelkes önkéntesekből áll".

213 Az a körülmény, hogy a fegyveres szolgálatra éppen a legnagyobb dologidőben került sor, a korábban önként jelentkezett egyéneket is arra késztette, hogy felmentésüket kérjék, még a nemzetőrség kiindulása előtt. Például Lovászpatonán Lénárt János, Bácsi János és Mihály zsellérek, akiknek kérelmét az állandó bizottmány megalapozatlannak ítélve rövid úton elutasítja.

214 A megye ezzel természetesen nem követett el visszaélést, ám nehéz helyzetbe hozta azokat, akik megélhetésüket a nyári munkák révén biztosították. Ez egyik legfőbb oka annak is, hogy egyes helységek most mindenáron kibúvót keresnek a nemzetőri szolgálat alól. Szakonyi Lajos főszolgabíró június 30-án a pápai járásról szólva „fájdalmasan" jegyzi meg, hogy „általában, különösen pedig a volt jobbágyhelységbelieknél, minden lelkesítés után is kevés részvétre találtam és ámbátor minden helységből a húzás előtt az orvosilag megvizsgáltatott olyan egyéneket, kik a külső szolgálatra alkalmatlanok volnának, kihagytam, mégis most külön-különféle nehézségekkel járulnak hozzám; kiket a sors talált, és egyik tehetetlenségről, a másik gyengeségéről panaszkodik, a harmadik meg helyettesítést követel, s mivel én ezt törvénnyel összeférhetőnek nem találom, helyt senki kívánságának sem adtam idáig. . ."

2|3 A megye akárhogy is igyekezett a törvényességet, ill. annak látszatát megtartani, a nagyszámú nemzetőrség kiállítása lépten-nyomon visszaélésekre kényszerítette. Literen például minden gondolkodás nélkül besorozták Mester János konvenciós cselédet, amint Kovács János és Jónás József zselléreket is sorshúzás alá vették.

216 A nemzetiségiek, amellett, hogy általában mint kényszerítő körülményt, passzívan fogadták a nemzetőrség felállítását, némely helyen nyíltan is kimutatták ellenszenvüket. A devecseri középső járásban Mlinarik László esküdt vallott kudarcot, aki — a főbíró távollétében — a polányi lelkész kíséretében próbálta meg a kiállítást: amikor hosszas felvilágosító beszéde után a sorshúzásra került volna a sor, a helybeli lakosok egymás közötti tanácskozásra vonultak el — s többé vissza sem tértek.