Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

Az uradalmak a nemzetközi konjunkturális lehetőségeket kihasználva elsősorban az állattenyésztésben, nemesítésben értek el jelentős eredményeket. A szarvasmarha-tartásban kiemelkedik az enyingi uradalom, lótenyésztéséről híres a dákai, dégi, rédei, zirci és pápai uradalom. A nemzetközi piacon a húszas évektől jelentkező gyapjúkonjunktúra készteti arra a dégi, pápai, enyingi és zirci uradalmat, hogy nemesített szász és spanyol juhfajták tenyésztésével foglalkozzék. A hagyományosan nagy fontosságú bakonyi sertéstenyésztés továbbra sem veszít erejéből. Megyénkben — a helytartótanács többszöri kezdeményezése ellenére — sem a méhtartás, sem a selyemhernyó-tenyésztés nem tud gyökeret verni 1848 előtt. A megye gazdasági szerkezetében a 19. század első felében a mezőgazdaság továbbra is megőrzi korábbi központi szerepét és lendületesen fejlődik, bár az értékesítési lehetőségek elé a piaci viszonyok zártabbá válása komoly akadályokat gördít. Álláspontunkat az eddigi, piackörzetekre vonatkozó kutatások is megerősítik. Ezek az 1828. évi országos összeírás feldolgozása során az országban lévő 700 vásáros hely közül 284 piacközpontot emelnek ki a központ fejlettsége, gazdasági-társadalmi struktúrája, természeti adottságai és a kialakult piaci szokások figyelembevételével. A 284 piacközpont közül 138 uralkodó, tiszta vonzáskörzettel rendelkező központot vizsgálnak részletesebben. A faktoranalízis során kimutatják, hogy Veszprém a tiszta vonzáskörzettel rendelkező erős piacközpontok között a tizedik helyen áll — vonzáskörzetébe 85 705 lakos tartozik —, míg Pápa (32 531 főnyi vonzáskörzetével) a 38. helyet foglalja el. A közölt adatok összehasonlításával megállapítható, hogy Veszprém Pécs (221 372) és Sopron (123 267) után a Dunántúl harmadik legjelentősebb piacközpontja a 19. század elején.

57 Fejlődésük a század közepéig töretlenül ível felfelé, ám a déli vasút megépítése után mindkét központ erőteljes hanyatlásnak indul.

58 Mindkét mezőváros kereskedelmi rangját elsődlegesen gabonapiaca biztosítja. Pápa a kisalföldi táj körzeti központja, míg Veszprém a mezöföldi és — kisebb részben — a bakonyi és Balaton-felvidéki gabonafelesleget veszi fel. A korabeli források megemlítik, hogy a veszprémi hetivásárra Zalából, Fejér és Somogy megyékből, Tolnából és Vas megyéből is számosan érkeznek, s így egy-egy alkalommal több ezer szekér megfordul a város piacán, nemegyszer közlekedési torlódásokat okozva.

59 A megyeszékhely funkcióit középkori előzményekre visszavezethetően a 18. században Pápa és Veszprém még felváltva látják el. Állandó megyeszékhellyé Veszprém csak a század második felében válik. Bár népességfejlődése még a 19. század közepéig sem éri el Pápa népességnövekedésének ütemét, a nemzeti gazdaságba történő betagozódása során mégis jóval előkelőbb gazdasági pozíciókat szerez magának.