Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
daság képes arra, hogy a század végére 3—4, a 19. század 20-as éveiben pedig már 5—6 fizetett alkalmazottat dolgoztasson. Szentgáli viszonylatban a kisnemesség gazdasági süllyedésének legjellemzőbb jelensége, hogy a 19. század elejére a szolganépség mintegy egyötöde a helyi nemességből kerül ki. 52 A kisnemesség egyik alsó rétegének, a birtoktalan ki s ne mességnek történeti útját két, a harmincas évekből származó adat is jól megvilágítja. Az 1836. évi úrbéri törvények végrehajtása során a járási szolgabírók a megyében összesen 1644 birtoktalan kisnemesi háztartást, ill. kisnemest írnak össze. 53 Gyakorlatilag tehát minden 3—4. megyei nemesember birtoktalannak minősült. Szentgálon 400 birtoktalant jegyeznek fel. Ezek a szentgáli nemesi háztartásoknak közel a felét tehetik ki. 54 Valamivel kedvezőbb arányokat találunk más kisnemesi falvakban, közbirtokosságot alkotó településeken. Szentkirályszabadján például 31, Szilasbalháson 26, Balatonfökajáron 15, Ajkán 49 birtoktalan nemest említenek. Tekintetbe véve azonban, hogy az összeírok a polgári foglalkozást (orvos, sebész, ügyvéd, patikus, nyomdász, postamester) űzőket is a birtoktalan nemesek közé számították, az összeírásban olvasható személyek jogi helyzete alapján hiba lenne egyenesen következtetni gazdasági helyzetükre. Megmutatkozik ez akkor is, ha a bevallott évi jövedelmeket vetjük össze. Míg ugyanis a kisnemesek (napszámosok, bérlök, csordások stb.) évi jövedelme átlagosan 15—25 ezüst forint között mozog, addig a nemesi származású értelmiségiek bevallott jövedelme 100—400 ezüst között ingadozik. 55 Mindemellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy a birtoktalan kisnemesség előbbi csoportjába tartozó egyének között is jelentős különbségek lehetnek anyagi helyzetük tekintetében, foglalkozásuktól, ingó és ingatlan vagyonuktól függően. A kisnemesi társadalom legalsó rétegéhez tartozik a jobbágytelken ülő nemesek rétege is, amelynek tagjai csak nemesi szabadságuk jogcímén tartoznak a nemességhez, míg — a harmincas évek második felétől kezdve — meg nem adóztatják őket, s ezzel törvényesen is az adózók közé nem kerülnek. Forrásaink összevetése eredményeként a jobbágytelken lakó családfők számát 2100—2800 főre tehetjük a megyében a harmincas évek második felében. 56 Hozzávetőleg a nemességnek átlagosan 43,41%-át teszi ki ez a jobbágyi életszínvonalon élő népesség. A világpiac meg-megújuló gazdasági válságai által meghatározott nehéz gazdasági körülmények között csak a jelentős tőkeerővel rendelkező uradalmak tudtak továbbfejlődni, illetve voltak képesek arra, hogy gazdasági pozíciójukat megtartsák vagy megerősítsék. Az éles gazdasági versenybe csak azok a nemesi birtokosok tudtak eséllyel bekapcsolódni, amelyek rátértek az okszerű gazdálkodásra.
