Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

egyik birtokáról áttelepíthette a másikra, vagy akár földjükkel együtt eladományozhatta őket.

97 Felettük hercegi jobbágyok és udvarispánok vagy ispánok álltak.

98 A hercegi birtokszervezet, melynek maradványa az Anjou-korban még létezett, rendkívül változékony volt.

99 Állománya egyfelől a nagy adományozások miatt jelentősen megcsappant, másfelöl a hercegek ellátásának és rangjának biztosítására tett királyi adományok folytán némileg gyarapodott. Adományozott belőle a herceg, a király, vagyis a herceg apja vagy testvére és olykor a királyné.

100 IV. (Kun) László király például 1274-ben András herceg biliegei földjét adta az ugyanott birtokos Igmánd nembeli András fia Miklósnak, akinek az ott lakó hercegi szűcsök — nyilván a közös határhasználat során — sok kárt okoztak. A király az adományozáskor nem felejtkezett meg öccséről, András hercegről sem; kárpótlást ígért neki elidegenített Veszprém megyei birtokáért.

101 A hercegi birtokállománynak a jól érzékelhető változékonyság mellett bizonyos stabilitása is létezett; a hercegi földek egy része kétségkívül öröklődött a hercegek között. A Tolna megye északnyugati részén fekvő Huszt faluban Almos herceg 1108 táján mintegy 30 szolgát adott a dömösi prépostságnak. A falu másik része azonban továbbra is hercegi, illetve királyi birtok maradt, míg 1290-ban IV. László király el nem adományozta Bakonyi István comesnek és testvérének, Miklósnak. A faluban tehát a hercegi birtoklás megközelítően legalább kétszáz évig tartott. A már említett Biliegén 1233 és 1274 között mutatható ki hercegi birtoklás.

102 Ezalatt öt herceg (II. András fia: Kálmán, IV. Béla fiai: István és Béla, majd V. István fiai: László és András) örökölte egymástól a biliegei hercegi földet. Ugyanez az öröklési rend érvényesült Veszprém városában is, ahol a váralján 1237-ben többek közt hercegi táladók éltek, akik csak 1275-ben jutottak IV. László király adományából a veszprémi egyház tulajdonába. Valószínű, hogy 1237 előtt is laktak itt hercegi népek. A királyi család, mindenekelőtt a királynék kapcsolata a várossal megengedi ezt a feltételezést.

103 Minden bizonnyal ez a kapcsolat magyarázza Veszprém megyében a hercegi birtokok viszonylag nagy számát a többi megyéhez képest. Sőt, Veszprém szerepével függhet össze az is, hogy a XIII. századi hercegi birtokok a Dunántúl közepén sűrűsödnek. Fejér megyében, ha a két Dobost külön számítjuk, öt (Al- és Feldobos, Csősz, Polgárdi és Tófalu), Zala megyében, ha a kérdéses Ábrahámot is idevonjuk, három (Ábrahám?, Kapolcs és Tóti), Pest megyében kettő (Nemus és Taksony), míg Baranya, Bars, Heves, Hont, Komárom, Nyitra, Somogy és Tolna megyékben egy-egy hercegi birtok volt a XIII. században.

104 Ugyanakkor Veszprém megyében a már említett Biliegén, Bogdánon és Veszprém vá3 Tanulmányok .