Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

rosán kívül hercegi népek éltek a három, egymással szomszédos Bér faluban, Fajszon, Küngösön és a megye keleti határán fekvő Miller (Miliar, Mellár) nevü földön is.

105 A szomszédos Bér falvakat egynek véve, a XIII. században hét hercegi birtok feküdt a megyében. Aligha lehet kétséges, hogy 1268-ban Péc nembeli Dénes, Béla szlavón herceg udvarbírája a herceg Veszprém megyei érdekeltsége — hercegi jogon birt birtokai — miatt vezette az elfoglalt földek fölülvizsgálatát a megyében.

106 A XIII. században eladományozott hét Veszprém megyei hercegi birtok világi, illetve egyházi földesurak tulajdonába került. A hercegi népek további sorsát, beilleszkedését az új birtokszervezetbe egyedül Bogdán esetében követhetjük nyomon. Az adományozáskor Miller már lakatlan volt, a béri kondicionáriusok, még inkább a biliegei szűcsök nem sokkal földjük elidegenítése előtt távozhattak el birtokukról. Lehetséges, hogy megszöktek, esetleg engedéllyel odábbálltak, hogy másutt próbáljanak szerencsét, vagy a király áttelepítette őket másik hercegi (királyi) birtokra. Ezzel szemben a fajszi hercegi jobbágyok és fegyveresek, továbbá a veszprémi táladók valamilyen módon az új tulajdonos, a veszprémi egyház népei közé sorolódtak, míg Küngös hercegi lakóiról nem tudjuk, hogy a távozás vagy a beilleszkedés volt-e osztályrészük. Bogdán eladományozásakor a király nem szólt és nem intézkedett az itteni hercegi népekről, pedig számuk jelentós volt: közülük 25 személynek zömében egytagú, magyar vagy keresztény nevét ismerjük, ráadásul nem jelentékeny földjüket egyedül birtokolták, s nem éltek birtokközösségben királyi, királynéi vagy más népekkel, mint sorstársaik többsége. A király mégsem rendelkezett Bogdán lakóinak áttelepítéséről másik hercegi vagy királyi birtokra. Lényegében lemondott róluk. Ugyanakkor azonban â költözés jogát, a lakóhely tetszés szerinti megválasztásának lehetőségét sem biztosította számukra.

107 Földjük elidegenítésével 1272 nyarán megszakította és egyben újjáteremtette személyi függésüket: személyileg immár lakóhelyük új tulajdonosától, Lőrinte nembeli Lőrintétől függtek. A bogdáni hercegi népek ettől fogva helyzetük előnyös megváltoztatását új uruktól remélhették. Nem kellett sokáig várniok; életük döntő fordulata a világi földesúr birtokán hamarosan bekövetkezett. 1275. április 30-án, egy keddi napon Lőrinte nembeli Lőrinte és 25 bogdáni személy megjelent a veszprémi káptalan előtt, melynek élén akkor a bolognai egyetemen tanult Miklós fia Pál prépost, a római jog doktora állt.

108 A megjelentek a káptalan tagjai előtt bevallást tettek, s erről a szokásos hiteleshelyi gyakorlat szerint pecsétes oklevél készült. A veszprémi káptalan által kiadott oklevél Bogdán lakóinak hospeskiváltságát rögzítette.

109