Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

és helyük Noszlop határában, a községtől délre Nagy- és Kisbogdányként máig fennmaradt. Sőt a Noszlop belterületéhez kapcsolt Nagybogdánytól délre fekvő Kisbogdány keleti felén egy területet ma is Pusztaszentegyház-dűlőnek hívnak.

89 A dűlő a királyi trombitások lakta egykori Gajdosbogdán, azaz Kisbogdán XIV—XV. század fordulóján épült templomának a helyét jelzi. A föld mélye legfeljebb alapjait őrzi; a plébániatemplom anyagát az évszázadok során széthordták, középkori kő szenteltvíztartója a szomszédos Oroszi templomába került, ahol szerencsésen megmaradt.

90 Az 1272. évi adománylevél három birtokának lokalizálása után elmondhatjuk, hogy azok valóban Lőrinte földjének szomszédságában feküdtek. Bogdántól keletre, Endréd közelében 1256-tól kimutatható a Lőrinte-nemzetség birtoklása, a későbbi birtokviszonyok alapján pedig valószínűsíthető, hogy a nemzetség a három adománybirtok keleti szomszédságában Becsétől Gyepesig összefüggő területet birtokolt.

91 Mint említettük, a három adománybirtok közül Bogdán hercegi föld volt. A hercegek, az uralkodóház férfi leszármazottai az alkalmanként nekik juttatott országrészek (megyék) mellett a királyokhoz és a királynékhoz hasonlóan az ország különböző pontjain birtokok fölött rendelkeztek. A hercegi szórt birtokszervezet kezdetei a XI. századra nyúlnak vissza.

92 Aba nembeli Péter 1067 körül többek közt olyan birtokokkal alapította meg Borsod megyében a százdi apátságot, amelyeket korábban Géza hercegtől, I. Béla király fiától kapott. Dávid herceg, Salamon király testvére 1090 körül a Bodrog megyei Aranyán birtokot adományozta a tihanyi apátságnak, melyet apja, I. András király építtetett. Almos herceg, Könyves Kálmán király öccse 1108 körül hatalmas birtokállományt juttatott az általa alapított dömösi prépostságnak.

93 A hercegek megyék feletti uralma mellett erről a szórt hercegi birtokszervezetről tájékoztat az 1100 körüli tarcali gyűlés bíráskodással foglalkozó 12 cikkelye is.

94 A hercegi szórt birtokszervezet hasonló volt a királyi és a királynéi birtokszervezethez. Az egyes birtokok századokba és tizedekbe szervezett népei meghatározott szolgálattal tartoztak a hercegnek. A szolgálat minősége szerint voltak hercegi lovászok, szűcsök, táladók, katonáskodó elemek és mások.

95 Valamennyiök megélhetését — még a speciális foglalkozásúakét is — a földművelés biztosította, s jelentős részük kizárólag ebből a tevékenységből származó javakkal adózott. Kiegészítésképpen bizonyára a sajátos foglalkozású hercegi népek is adóztak mezőgazdasági termékekkel. Így a lovászok is, akiknek fő szolgálata, miként nyergestartó magyar nevük elárulja, az volt, hogy nyerges — betört — lovakat tartsanak a hercegeknek.

96 A hercegi népek — miként kondicionárius elnevezésük is mutatja — személyileg függtek uruktól, aki szükség esetén