Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

nyada az adományozás ellenére valamilyen módon magának biztosította a terület jelentős részét. Mindenesetre 1350 körül Gajdosbogdánt részint királyi trombitások (trumbatores), részint Lőrinte utódai birtokolták. így Gajdosbogdán lakói és részben névadói, amennyiben a hangszercserét kizárjuk, királyi trombitások voltak, akiknek leszármazottai: Syke, Miklós, László és István 1350 és 1353 között Szécsényi Tamás országbíró engedélyével a helységben földet cseréltek Lőrinte nembeli Bekével és testvérének, Tamásnak a fiaival: Jánossal és Miklóssal.

82 A csere minden bizonnyal azt a célt szolgálta, hogy Lőrinte utódainak gajdosbogdáni földje Bogdán birtokuk szomszédságába kerüljön. Lőrinte leszármazottai gajdosbogdáni földjüket előbb-utóbb Bogdán falujukhoz csatolták vagy átruházták az itteni királyi trombitásokra, mert a cserét követőért gajdosbogdáni birtoklásuknak nyoma vész. A királyi trombitások sorsát kedvezően befolyásolhatta, hogy Gajdosbogdán egyedüli birtokosai lettek. Ennél is fontosabb volt számukra a nemesség megszerzése. A szentgáli királyi vadászokkal ellentétben nekik hamarosan ez is sikerült. A király 1351 előtt megnemesítette, s ezzel földjük tulajdonosaivá tette őket.

83 Sajátos és mindenképpen előkelő foglalkozásuktól és szolgáltatásuktól ezután sem váltak meg. Nem kétséges, hogy ennek köszönhették szokatlan bíráskodási kiváltságukat. 1378 tavaszán három gajdosbogdáni királyi trombitás (tubicinarius): Lőrinc fia János, János fia Péter és István fia Péter Budán elpanaszolta a kiíálynak falubeli és hidegkúti (pesthidegkúti) társai képviseletében, hogy a különféle bíróságok gyakori idézéseinek nem tudnak eleget tenni, s az emiatt kiszabott bírságok szegénységre juttatják őket. I. (Nagy) Lajos király sérelmüket úgy orvosolta, hogy a két település trombitásait kivette minden bíróság jogköréből és egyúttal elrendelte, hogy peres ügyeikben eg*yedül a királyi étekfogómester az illetékes. Az étekfogómester (másképpen asztalnokmester) a királyi udvar egyik főméltósága volt. Kapcsolata a királyi trombitásokkal, amely valószínűleg Árpád-kori előzményekre épült, arra mutat, hogy a trombitások mesterségüket a királyi udvarban, a király környezetében, kíséretében űzték. Amikor például 1398 nyarán Zsigmond király Hervoja bosnyák vajda ellen hadat vezetett Boszniába, majd ezt követően a déli végeken tartózkodott, vele volt Gajdosbogdáni János fia Péter, aki ezt az együttlétet használta föl arra, hogy Bács városában 1398. október 31-én a királlyal megerősíttesse apja és társai 1378. évi bíráskodási kiváltságlevelét.

84 A gajdosbogdáni trombitások, akik ettől fogva többnyire egyszerűen csak bogdáni nemesekként szerepelnek a forrásokban, bizonyára máskor is elkísérték Zsigmond magyar királyt és német-római császárt a törökök és a husziták elleni hadjáratai, továbbá számos európai útja során. Rész-