Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Takács Lajos: Az erdőbirtokosságok típusai és működése a jobbágyfelszabadítás után (A pécselyi példa)

Az erdöosztás módja Nemes-Pécselyen Lényegesen különbözött viszont az osztás módja és az osztást végző szervezet, amely a rendelkezésre álló erdő fáját végül is a jogok szerint arányosan elosztotta. Mint említettük, az úrbéres erdőknél állandó egységgel lehetett számolni: 60 erdőjoggal, és ennek megfelelően a szétosztás is egyszerűbben folyhatott. A nemesi erdőknél viszont a vágásra kerülő terület, itteni szóhasználat szerint a plága fájának a legkülönbözőbb erdőterületekhez kapcsolódó jogok szerinti arányos elosztása egészen rendkívüli feladatot jelentett. Ennek elvégzésére nem is az állandó vezetőség vállalkozott, hanem tőlük független alkalmi bizottságot, pontosabban bizottságokat hoztak létre. Az egyik volt a becsülő bizottság és a másik volt az elosztó bizottság. Mind a kettő 4—4 tagból állt és a 2 bizottság tagjainak megválasztása után egymástól függetlenül, sőt elzárva működött, és csak az előbbi bizottság által létrehozott eredményeket juttatták el a másodikhoz. Az elosztó bizottság így lényegében a becsülő bizottság munkáját folytatta. A becsülő bizottság 2 becsüsből és két faragóból állt. Becsüsnek általában jól számoló, ugyanakkor az erdő fáit kiválóan ismerő és értékelni tudó megbízható embereket választottak, míg faragónak inkább ügyes, mozgékony személyeket. Munkájuk végzésére a becsülő bizottság tagjai a nemesi közbirtokosság vezetésével kivonultak a vágandó erdőrészre, ahol az elnök pontosan kijelölte az évi vágás határait. Ezzel az elnök szerepe ki is merült, de mint hivatalos személy, továbbra is kint maradt és figyelemmel kísérte a becsüsök munkáját, anélkül, hogy abba beleszólt volna. A becsülő bizottság aztán a vágandó erdőrészt, a plágát ismételten bejárva, úgy általában, megbecsülte, áttekintette a rendelkezésre álló fa mennyiségét. Tette ezt azért, hogy némi fogalmat alkosson a fa menynyiségéről és az egyes egységek kialakításának lehetőségéről. Áttekintve az évi vágást, került sor a becsülésre, mégpedig a fák csoportjai szerint. Ha egy-egy csoportba sok fát sorolhattak, nagy böcsü-t csináltak, ha keveset, akkor kis böcsü-t. Lehetőség szerint több apróbb csoportot, becsüt alakítottak ki, mivel azokkal — lévén sok kisebb résztulajdonos — könnyebben számolhattak. Becsüléskor először is a két becsüs megállapodott, hogy mely fákat veszik egybe, egy becsübe. Ha megállapodtak, a fa kérgét a faragók lefaragták és a fehér sima törzsre egy számot írtak; az egy becsübe vett fákra valamennyire ugyanaz a szám kerül. Ezt a számot a numerát aztán listára vezették, majd e mellé került a numera értéke is, melynek meghatározását ugyancsak akkor végezték el.