Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Takács Lajos: Az erdőbirtokosságok típusai és működése a jobbágyfelszabadítás után (A pécselyi példa)

Az értékmeghatározás alapjául az szolgál, hogy véleményük szerint a fából, pontosabban az adott facsoportból hány szekér fa kerülhetett ki. Az 1 szekér fát aztán pénzben fejezték ki, pl.: 1 korona. Ennek megfelelően 2 szekér fa 2 koronát, 1 és fél szekér fa 1 és fél koronát jelentett. Valójában azonban ritkán adódtak ilyen kerek számok; a kialakított egységek többnyire tagoltak, töredékesek maradtak és a listára ilyesféle számok kerültek: 4 : 1 kor. 20 f; 20 : 2 kor. 36 f. Egy-egy évi vágás általában 150—200—250 numerát tett ki. A becsülő bizottság rendszerint két nap alatt végzett, és aztán listáikat otthon átadták az elosztó bizottságnak, mely a munkáját vagy a községházán, vagy valamelyik tag házánál végezte anélkül, hogy a becsüsökkel érintkezhettek volna. Munkájukat egyedül az elnök ellenőrizte. Az elosztó bizottság először is összegezte a listán felvett értékeket, amely korona és fillér szerint megadta az évi vágás értékét. Ebből kiszámították 1 négyszögöl értékét, amely kb. 1 vagy fél fillérnyire rúgott. Ezzel szorozták meg a részterületek nagyságát és ezzel megkapták az illető terület évi értékét. Ezután már csak a numerákat kellett szétosztani a részterületek értéke szerint. Akinek nagy területe volt, az 4—5 becsüt is kaphatott, míg a kicsi résztulajdonosok nemegyszer ketten vagy hárman kaptak egy becsüt, amelyet aztán megfelelő arányban maguk oszthattak el. Az elosztó bizottság, amely nem ismerte az egyes becsű, ill. numerák értékét, gyorsan dolgozott és rendszerint egy este végzett a beosztással, amit aztán listára vezettek. Másnap reggel pedig oszthatták a facédulát, amelyre a név vagy nevek és a hozzá tartozó becsű száma volt felróva. Aki céduláját megkapta, az máris mehetett a fát vágni, vagy legalábbis megtekinteni. Az erdő szélén a csősz igazította el a résztulajdonosokat abban, hogy melyik szám merre lelhető fel. Ha egy becsű több személynek jutott, azok mindig együtt vágták ki a fát, hogy senki ne csalatkozzék. Egyébként a tél végéig ki-ki ráért a maga részét letakarítani. A nemesi erdő bonyolult osztásmódját talán nem volt érdektelen nyomon kísérni, hiszen így láthatjuk valójában azt az erőfeszítést, amivel igyekeztek az arányt, a birtok szerinti pontos osztást biztosítani. A kölcsönös ellenőrzésnek és pártatlanságnak biztosítása, mint látható, csak körülményes, rafinált módon volt biztosítható. S hogy minderre sor kerülhetett, az önmagában is mutatja a fa nagy értékét, megbecsülését. Az úrbéres közbirtokosság erdőosztása Az úrbéres erdőkben, melyek az előbbiekhez képest nagy többségben voltak, az osztás lényegesen egyszerűbben folyt. Az évi vágásterületet