Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Takács Lajos: Az erdőbirtokosságok típusai és működése a jobbágyfelszabadítás után (A pécselyi példa)
hagyományaikból fakadtak, és bár a gyakorlat során egyöntetűbbé váltak, eltéréseik szinte napjainkig megmutatkoztak. Elvileg negyedik típus a széki birtokok (osztatlan kezelése, járandósága), illetve a szabadalmas kerületek, Hajdú stb. erdeinek, valamint ilyen vidékekhez tartozó települések esete. (Csíkiak nemzetközi pereskedése a húszas, harmincas években éppen ennek a gyakorlatát védte meg.) Az új erdő: művelt terület Az új gazdálkodási rend, amit az új közbirtokossági erdőkben egyöntetűen kialakítani kívántak, alapjaiban változtatta meg nemcsak az erdő használatát, igazgatását, felügyeletét, hanem az erdő jellegét is. A lényege ennek az volt, hogy az eddigi szabad használat vagy-ahogy egyesek megfogalmazták „rablógazdálkodás" helyett, tervszerű gazdálkodást vezettek be, azaz az eddig csak tisztított és önmagában úgy-ahogy rekreálódó erdőt művelt területté alakították át. S hogy mindennek jelentőségét és nem utolsósorban munkaigényét is láthassuk, érdemes röviden idéznünk a Széchenyi uradalom által 1813ban a pölöskei, egervári és a szentgyörgyvári uradalmakban szerkesztett ,,Cynosura"-ból pár tételt, mely a fentieket adatszerűen megvilágíthatja. E szerint pl. Pölöskén szükséges volt 1 hold erdő évi gondozására — a makkszedéstől az ültetésen és tisztításon át egész a vágásig — 33 napszám, összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy a Cynosura szerint ugyanannyi kukorica művelésére 29 3/5 napszám, répáéra 19 3/5 és krumpliéra 34 napszám kellett, ugyanakkor az egervári uradalomban 1 hold erdő művelésére évente 32 napszám, Mándon és Égenföldön 30, míg Magyaródon 40 napszám volt szükséges. 2 Az erdő tehát, mihelyt rendszeresen újítani, tisztítani, gondozni kellett, több munkát igényelt, mint sok kapásnövény, melyeknek nagy kézimunka-szükséglete régtől ismert, és nem egy helyen akadállyá vált az értékes növények sikeres termesztésének. A fentieket figyelembe véve talán az is jobban megérthető, miért is oly lassan valósult meg a korszerűbb erdőművelés, és azok, akik eddig az erdőt csak élték, fáit hordták, pusztították, miért is oly nehezen tértek át a sok munkával járó erdőművelésre. Az az erdő, mit a régiek helyén kialakítottak, mint említettük, külsőleg is más lett, mint az eddigi. Korábban ugyanis az erdőt legtöbb helyen legeltették és ennek megfelelően a fák ritkán helyezkedtek el. A ritka fák viszont nagyra nőttek és terebélyes nagy koronát eresztettek. Az ilyen kerek lombot eresztő, nagy fákból álló erdőknek némely vidé-