Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Takács Lajos: Az erdőbirtokosságok típusai és működése a jobbágyfelszabadítás után (A pécselyi példa)

rész. Előfordult viszont az is nagyobb erdők szomszédságában, hogy a zsellérek is külön erdőt kaptak, persze, jóval kisebb részterülettel. Az úrbéres erdőbirtokosság megalakulásával egyidőben változás zajlott le a nemesi erdőkben is. A nagyobb erdőségekben ez időre befejeződött az egyes komposszesszorok között az erdők szétválasztása és megkezdődhetett a rendszeres erdőgazdálkodás kialakítása, uradalmi keretek között. A kisnemesi községek erdejében viszont, ahol a birtokosok csekély erdőterülettel rendelkeztek, a szétválasztást ugyanúgy nem lehetett végrehajtani, akár az úrbéres erdőkben. Az erdő itt is egyben maradt és a birtokosok erdőközösséget alkottak, melynek igazgatására ugyanúgy külön vezetőséget választottak, akár az úrbéri erdőbirtokosok. A sok hasonlóság ellenére, ami a nemesi és az úrbéres erdőbirtokosság között felfedezhető, mégis volt néhány igen lényeges különbség. Először is az, hogy a nemesi erdőbirtokosoknál az erdőrészek sokkal differenciáltabbak voltak, azaz nem pusztán az a 3—4 egység volt található, mint ami az úrbéreseknél a telkek után maradt. A nemesi erdőkben már az úrbérrendezés idején is a legtarkább változatosságot mutatták az erdőrészek, az egészen kicsiny parcellától nagyobb területig. Mindez az erdőhasználatot, a fa osztását, az erdő művelését, de a közbirtokosság irányítását is némileg bonyolultabbá tette. Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy a nemesi erdőknél a használatnak, igazgatásnak már bizonyos hagyománya is kialakult, és korántsem kellett azt úgy elölről kezdeni, mint az úrbéres erdőkben. Ez a hagyomány azonban inkább csak az igazgatásban és az osztásmódban állandósult, és csak igen csekély mértékben érvényesült az erdők gondozásában, felújításában. Ezért is volt az tapasztalható, hogy a múlt század végén, amikor országosan napirendre került az erdőművelés, a legelhanyagoltabb, a leginkább leromlott erdőként a volt kisnemesi erdőket emlegették. Az új vezetésnek tehát itt is a korszerű erdőhasználatot kellett bevezetnie, ami nemcsak a kíméletesebb használatot, hanem a tervszerű felújítást és gondozást is jelentette. Valójában ide vonható az erdőknek az a csoportja is, amely az egyes városokhoz tartozott és amely használatában éppen a nagyobb faszükséglet és gyorsabb erdőpusztulás következtében már jóval az úrbérrendezés előtti ésszerű használati és részben felújítási módokat is be kellett vezetni. Tagányinak legtöbb példája — melyeket a fejlettebb használati és főleg osztási módokra idézett — jellemző módon a városi erdők gyakorlatából való.

1 A jobbágyfelszabadítás után tehát ez a háromféle erdőbirtokosság kezdte meg a működését, látszatra azonos vagy hasonló keretek között, mégis igen lényeges különbségekkel. E különbségek elsősorban eltérő