Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

megállapította, hogy a megyében összeírt „jobbágyi és egytelkes nemesi porták közös számából 5,2% esett" az utóbbiakra. A fenti arányok birtokában aztán 4% -ban — hozzávetőlegesen azok középértékében — rögzítette "az" egytelkes nemesek részesedését az összportaszámban. Ennek megfelelően úgy vélte, hogy a 250 ezerre becsült országos portaszámból mintegy tízezer esett az egytelkes nemesekre, s portaszámuk a kettes koefficiens alkalmazásával kétszer ennyi háztartásnak felelt meg. Eszerint a középkor végén megközelítően húszezer egytelkes nemesi háztartás lett volna Magyarországon.

157 Ez a becslési mód több ponton is kétségeket ébreszt. A porta és a háztartás összefüggésére, a kettes szorzóra, melynek alkalmazása csak az egytelkes nemesek esetében helyes, de nem a portákat, hanem az adót illetően, továbbá az 1488. évi adólajstromot érintő kisebb-nagyobb pontatlanságokra ezúttal nem térünk ki. Az alábbbiak viszont feltétlenül ide kívánkoznak. Az Ernuszt-féle számadáskönyvben szereplő 43 anyaországi megyéből a két évben összesen 28 vagy (ha a Pozsonnyal együtt említett Mosont is ide számítjuk) 29 megye, valamint a hét megyét felölelő Erdély és a négy megyére kiterjedő Szlavónia adótételei utalnak renitens egytelkes nemesekre. Ráadásul az anyaországi megyék közül 12 számadásában mindkét évben előfordul ilyen adat. A negyvennél több adótételből viszont mindössze hét megye (Abaúj, Gömör, Pilis, Sopron, Trencsén, Ung és Veszprém), valamint Szlavónia egy-egy adata illette csak az adót megtagadó egytelkes nemeseket, míg a többi — mint Veszprém megye 1494. évi számadásában láttuk — nemcsak a renitens egytelkesekre, hanem azokra is vonatkozott, akik hozzájuk hasonlóan nem kívántak adót fizetni. 138 Szabó István — noha jelezte, hogy az egytelkesekkel együtt „mások" adója is szerepel — számításaiban erre nem volt tekintettel. Arányszámai így a hátralékos egytelkes nemeseknél nagyobb rétegre terjednek ki. Felfogása értelmében 1494-ben minimum 552 egytelkes nemes élt volna Veszprém megyében az 1488. évi 430 háztartással szemben. De nemcsak az Ernuszt-féle számadáskönyvből, hanem az 1488. évi lajstromból megállapított arány is hibás. Szabó István ugyanis az összporták kiszámításánál Veszprém megyében megfeledkezett a mezővárosi jobbágyokról. Ha őket is figyelembe veszi, saját adatai szerint az egytelkes nemesek részaránya az összportákhoz képest nem 5,2% , hanem csak 4,2% lett volna.

159 Végeredményben arányszámai, amelyekre becslését alapozta, magasak. Végül módszertanilag kérdéses, hogy az egytelkes nemesek országos részarányának kiszámításában ekkora része legyen egyetlen megyének, amely ráadásul bővelkedett egytelkes nemesekben. Az elmondottak alap-