Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások
adója képviselt. 1 >0 Ez viszont igen kevés ahhoz, hogy a tényleges birtokviszonyokat ábrázolhassuk. A birtokmegoszlás szempontjából némiképp hasznosíthatónak látszik a számadások azon tétele, amely a földesuraknak nyújtott adókedvezményről tájékoztat. Mint tudjuk, 1493-tól minden száz jobbágy után öt, azaz minden húsz jobbágy után egy servitor vagy factor adóját elengedték a földesuraknak. lnt ' Jogos a feltevés, hogy a kedvezmény összegéből kiszámíthatjuk, hogy mennyi volt a legalább húsz jobbággyal bíró földesurak birtokainak teljes adója, illetve háztartásainak a száma. Egészen pontos adatokra természetesen nem számíthatunk, mert nem tudjuk megbecsülni a földesurak húsz és ennek egész számú többszöröse fölötti, vagyis kedvezményben nem részesített jobbágyainak a számát, és azt sem, hogy közülük hányan fizettek egyforintos helyett félforintos adót. Mindezt figyelembe véve, Veszprém megyében a kedvezményt élvező földesurak 1494-ben legalább 1806, egy évvel később 3444, a 16. század elején pedig 2310 összeírt háztartás fölött rendelkeztek. A nagy eltérés jelzi, hogy a számadások eme tétele sem használható a birtokmegoszlás valamelyes szemléltetésére. Az 1488. évi lajstrom a megyében a húsz vagy ennél több adókötelessel bíró 30 földesúr birtokán mintegy 3543 háztartást írt össze. Ez a tény valószínűsíti, hogy a valóságnak leginkább az 1495. évi adat felelt meg. A számadások nemcsak a birtokviszonyok ábrázolására alkalmatlanok, hanem arra is, hogy az egytelkes nemesek számát megállapíthassuk. Mint láttuk, a számadásokban az egytelkes nemesek közül csak azok külön adótétele szerepel, akik megtagadták az adót. Ebből a tételből a fél forintos kulcs ismeretében természetesen csak a renitens egytelkes nemesek háztartásainak számát határozhatjuk meg, míg a békés adófizetőkét nem. így kiszámíthattuk a 134 és fél forintos tételből, hogy Veszprém megyében 1495-ben 269 nemes nem adózott. Az 1494. évi számadás még ennyit sem tett lehetővé. Abban ugyanis az egytelkesek nem szerepelnek külön tétellel; a behajtatlanul maradt 276 forint mellettük még azokra is vonatkozott, akik hozzájuk hasonlóan megtagadták az adófizetést. Ha nem ismernénk, hogy 1488-ban 430 egytelkes nemest írtak össze a megyében, sejtésünk sem lehetne arról, hogy az 1495. évi adat — a renitens 269 nemes — hogyan viszonyul az összképhez. Az Ernuszt-féle számadáskönyv és az 1488. évi lajstrom alapján mégis kísérlet történt az egytelkes nemesek számának megbecslésére. Szabó István kiszámította, hogy azokban a megyékben, amelyekben a számadáskönyv egytelkes nemesekre utal, ezek a tételek az adó alá vett öszszes portákhoz képest 1494-ben 3,11% -ot, a következő évben pedig 3,33% -ot tettek ki. Ugyanakkor Veszprém megye 1488. évi lajstromából
