Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások
azonban a 16. század elején is jelentősen elmaradt az 1488. évi helyzettől. Az eltérést migrációval, a megye határainak esetleges kisebb-nagyobb módosulásával vagy a pestisjárvány esetleges pusztításával nem magyarázhatjuk. 152 Az összeírt vagy összeírható háztartások számának alakulását döntően a megye népességének az 1488. évinél rosszabb állapota, elszegényedésének mértéke, a szegénység miatt adózásra alkalmatlan rétegek nagyságrendje határozta meg. Ha ismerjük az átlagos teleknagyságot, a földesúri hatalom alatt élők összeírt háztartásszámából kiszámíthatjuk a birtokukban levő telki állományt. Az országos átlag a középkor végén fél telek körül mozgott. 15 ' Az 1478. és 1524. évi források szerint Veszprém megyében az átlagos gazdaság ennél nagyobb, mintegy 0,6 telek lehetett. Ennek alapján 1488-ban a jobbágyok, egyházi nemesek és a királyi vadászok összeírt 4073 háztartása megközelítően 2444, míg 1501-ben számba vett 37Ő5 háztartás 2271 egész telken gazdálkodott, nem tekintve az esetleges bérleti földeket, puszta telkeket. A másik két évben hasonló számítást nem végezhetünk, mert a földesúri uralom alatt élők háztartásainak száma pontosan nem különíthető el a nemesi adózókétól. A megyei számadások alkalmasak arra, hogy adótételeikből a megfelelő szorzó birtokában megállapíthassuk az összeírt háztartások számát. Vajon arra is alkalmasak, hogy segítségükkel a birtokviszonyokat, illetve az egytelkes nemesek számát is megismerhessük? Az 1488. évi adólajstrom Veszprém megye 130 földesuráról tájékoztat. Ezzel szemben az Ernuszt-féle megyei számadások név szerint mindössze hat, illetve kilenc, az 1501. évi számadás pedig nyolc földesúr megyebeli birtokát említi. Mindebből kézenfekvő a következtetés: a megyei számadások nem tükrözik a birtokmegoszlást. A birtokviszonyok bemutatására alkalmatlanok, mert csak azok a földesuraságok szerepelnek bennük, akiknek birtokuk valamilyen okból akkor éppen nem adózott. A földesurak igen esetlegesen és rendkívül kevesen kerültek a számadásokba, a jelentősek mellett helyet kaptak a jelentéktelenek is. Ezért az adószámadásokból sem egy megye, sem az ország birtokviszonyaira nem következtethetünk, mint azt az Ernuszt-féle számadáskönyv alapján Acsády Ignác tette. 154 További kérdés, hogy a számadásokban felsorolt földesurak behajtatlan adótételei mennyiben fejezték ki birtokaik, vagyonuk nagyságrendjét. A válaszadáshoz ismerni kellene, hogy az adóösszeg egyfelől a birtokállomány egészére vagy részére vonatkozik, másfelől hány háztartásnak felel meg. Minthogy többnyire e kérdések egyikére sem adhatunk pontos feleletet, csak annyit mondhatunk, hogy a földesuraságnak biztosan volt akkora vagyona, mint amekkorát a számadásban behajtatlan
