Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

addig befolyt összegből, éspedig elsőként a Csehországba készülő Horváth Márknak. A dikátorok tevékenységének kezdete jól kapcsolódik az 1501. évi tolnai országgyűléshez. Az elmondottak alapján a következőképpen vázolhatjuk a keltezetlen számadás keletkezését. A tolnai országgyűlés 1501 szeptemberében félforintos adót ajánlott meg a királynak.

128 Az adó behajtására Bornemissza János királyi kincstartó Rumi Jób és Kacor András dikátorokat küldte Veszprém megyébe.

129 A két adószedő októberben kezdhette meg a munkát, melyben az alispánok, a szolgabírák mellett a tehetősebb megyei nemesek és két jegyző segítette őket. Az utóbbiak kétségkívül a veszprémi, illetve a vásárhelyi szék jegyzői voltak, s az adómegtagadók számára a megye hatóságának bírságleveleit állították ki. Az adó behajtása 1502 januárjában valószínűleg befejeződött. Erre abból következtethetünk, hogy a megye hatósága 1502. január 23-án Levelden Alsóajkai Jánosnak nyugtát adott számadásáról, melyet a királyi adóval párhuzamosan, de a megye által a megyei had költségeire beszedett ugyancsak félforintos adóról terjesztett be.

130 Az év elejét követően a két dikátor feltehetően a hátralékosok adójára várt, majd közvetlenül 1502. április 24-e után, a számadási periódus végén készítette el, és minden bizonnyal az ekkor folyó budai országgyűlés alkalmával nyújtotta be számadását Bornemissza János kincstartónak.

1 31 Az 1502. évi számadás tehát lényegében az előző év végi állapotokat tükrözi. A három számadás felépítése és tartalma hasonlít egymáshoz. Az 1494. és 1495. évi számadás közli a kirótt, a befolyt és a behajtatlan adó összegét. A befolyt adótól elkülönítve mindkettő tételesen felsorolja a dikátorok és az adószedésben közreműködők juttatását. Ezek a tételek a befolyt adóként szereplő összeggel együtt tették ki a dikátorok által ténylegesen beszedett adó mennyiségét. Az 1501. évi számadás abban különbözik az előbbi kettőtől, hogy nem tartalmaz összesítést, továbbá bővebb amazoknál: az adószedésben résztvevők járandóságán túl azokat az összegeket is tételesen felsorolja, amelyeket a kincstartó megbízásából a befolyt adóból a dikátorok kifizettek. Ezek a tételek eredetileg a másik két számadásban is benne voltak, csakhogy amikor a számadáskönyvbe bemásolták őket, ezeket külön helyre — a kincstartói kiadások rovatába — jegyezték be.

132 A kirótt és a behajtott adó közti különbözetet mindhárom számadás tételes bontásban is közli. Ezek között külön-külön vagy olykor összevontan az egyes földesuraságok, társadalmi rétegek (egytelkes nemesek, királyi vadászok, egyházi nemesek) behajtatlan adói, továbbá azok az öszszegek szerepelnek, amelyeket a három forint értékkel nem bíró szegényektől, illetve a felégetett porták után vagy más okból nem szedtek be, it*