Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

valamint amelyeket a földesuraknak kedvezményképpen (minden húsz jobbágy után egy servitor vagy factor adóját) elengedtek. A hasonlóság mellett a már jelzetteken túl lényeges különbségek is vannak a három számadás között. Nevezetesen: a behajtatlan adótételek sorában léteznek olyanok, amelyek nem fordulnak elő mindhárom számadásban, noha helyük lenne ott. így az 1495. éviből a szegények, az 1494. éviből a felégetett porták, a harmadikból pedig az egytelkes nemesek behajtatlan adója hiányzik. A szegényeket és a felégetett portákat — adómentesek lévén — a dikátoroknak nem kellett számba venniök.

133 Hogy szerepelnek némelyik számadásban, annak az volt az oka, hogy egyfelől mégis összeírták őket, másfelől az adó behajtásakor a kivetéshez képest helyesbítés (rectificatio) történt, miként arra az 1501. évi számadás külön rovata utal.

134 Mentesítették — a behajtatlan tételek közé sorolták — az adó kirovása óta elemi csapás vagy hatalmaskodás miatt leégett portákat és azokat a jobbágyokat, akik állatuk elhullása, a családfő elhalálozása folytán vagy más okból szegénysorba jutottak. Mivel az adó megfizetésekor a falusi bírók a helyszíntől távol — Vásárhelyen, illetve Veszprémben — csupán esküvel tanúsították, hogy időközben hány adóköteles porta vált adómentessé, bizonyára éltek a dikátorok félrevezetésének kínálkozó lehetőségével. Akárhogy is volt, a dikátorok az adó kirovásakor ezekkel a portákkal is mint adókötelesekkel számoltak, s azokat, akiknek vagyona nem érte el a három forintos cenzust, a felperzselt portákkal együtt számba se vették. Nem kétséges, hogy mindhárom évben voltak szegény és felégetett porták, amelyek így szükségképpen kimaradtak az adóösszeírásból és a számadásból.

130 Számukat ezért nem is ismerjük. Ismerjük viszont azokét, amelyeket mégis összeírtak, illetve csak a rektifikáció során minősítettek szegény, illetve felperzselt portának, s ennélfogva a számadások nyilvántartották őket. Ha az egyik vagy másik mégis hiányzik valamelyik számadásból, az nem a dikátorok eltérő szempontjaira, hanem arra utal, hogy a rektifikáció alkalmával nem találtak újonnan szegénnyé vált vagy felégetett portákat.

136 E vonatkozásban a számadások közti eltérések nem zavarják az összehasonlítást. Lényegesen az sem, hogy 1488-ban nem tudunk rektifikációról, hacsak az egyes adótételek utólagos javításait nem tekintjük annak.

137 Az egytelkes nemesek esetében más volt a helyzet. Ha 1488. évi szórványos, 1494. és 1495. évi tömeges adómegtagadásukat nézzük, nem gondolhatunk arra, hogy 1501-ben valamennyien eleget tettek adófizetési kötelezettségüknek, hanem sokkal inkább arra, hogy ebben az évben nem kellett adózniok.

138 Az összehasonlításnál ezt a hiányt már figyelembe