Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

dalmi állapota miatt maradt el. Sajátos helyzetének kiemelése fontosabb volt, mint nevének közlése. Ö volt a megye földesurai között az egyetlen polgár. Szerencsére ismerjük nevét, mert a Maros falu elidegenítése miatt 1485-ben tiltakozó veszprémi káptalan azt is írásba foglaltatta, hogy Mátyás király Vogelweider Lénárt budai polgárnak adományozta Maros helységet. Lénárt a svájci Sankt Gallenből való Vogelweider kereskedőcsalád magyarországi képviselője volt. Budai polgárjogot szerzett, s a magyar királynak tekintélyes összeget kölcsönzött, aki többek közt Maros birtokkal fizetett hitelezőjének.

63 A lajstromban közölt nevek nem egységesek; a személynevek között az egy elemű névtől a családnévig több típus is előfordul. Nem kétséges, hogy a lajstrom nem tükrözi pontosan a korabeli névhasználatot. Gyakran csak rövid névalakot, például keresztnevet közöl. Részint takarékosságból, részint meg azért, mert az egykorúak számára a földesuraságok — legalábbis környezetükben — ismertek voltak, s így a rövid forma ellenére is egyértelmű volt, hogy az adott helységet ki birtokolta. Ezért említhették például csak Antal keresztnevén Hidegkúti Farkas Antal alispánt, Felsőhidegkut földesurát. A kettős elnevezés sem okozott gondot a kortársaknak. Tudták, hogy a lajstromban gyakran szereplő Kincstartó István és az elvétve előforduló Zápolyai István egyazon személy.'

,4 A rövid — nem teljes — névalak kiegészítése a tekintélyesebb birtokosok esetében nem okoz nehézséget. Lőrinc dux a hercegi címet viselő Újlaki Lőrinc macsói bánt, Imre bán özvegye pedig Hédervári Imre macsói bán özvegyen maradt második feleségét, Marcali Dénes bán fia István Borbála nevű leányát jelöli.'

55 A kevésbé jelentős személyek kilétének, teljes nevének kiderítése már jóval nehezebb. Ebben a munkában csak az egykorú forrásanyag tanulmányozása segíthet. Csánki Dezső többször helybeli birtokosra következtetett, ha a lajstrom nem teljes nevén említette a település földesurát. Ilyen esetben tehát a rövid névalakot — többnyire keresztnevet — de prepozícióval és birtoknévvel egészítette ki, mert a földesuraságokat a középkorban rendszerint valamelyik birtokukról nevezték el.

66 Magunk is ezt az elvileg helyes módszert követtük, de lehetőség szerint a közel egykorú forrásanyagra is támaszkodtunk. így többek közt igazolható volt, hogy Tengerd település Sebestyén nevű földesurát birtokáról valóban Tengerdi Sebestyénnek, Tamás deákot pedig teljes nevén Szentkirályszabadj ai-literátus Tamásnak hívták.

67 Máskor viszont kiderült, hogy a birtokra, illetve származás-, vagy lakóhelyre utaló kiegészítés nem ad teljes értékű megoldást. Jutás falu Dénes nevü birtokosát például ekkortájt nem Jutási Dénesnek, hanem másik két birtokáról Szentkirályszabadjai (vagy rövidebben: Sza-