Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Kumorovitz L. Bernát: Kálmán király 1109. évi veszprémvölgyi „ítéletlevele"

Szent László király oklevelei. Szombathely, 1917. 18—44. — Janzsó hitelesnek tartja az 1093. évi oklevelet.) 30. Czebe Gy. fordítása alapján. (A veszprémvölgyi oklevél görög szövege. Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIV/3. Bp. 1916. 17.) 31. A közös birtoklásból való kiválási törekvésekről olv. a veszprémi káptalan és a veszprémvölgyi monostor Szárberényért és Paloznakért folytatott pereit. Veszprémi regeszták. (1301—1387) összeáll. Knmorovitz L Bernát. Bp. 1953. s. v. Sárberény és Paloznak.) 32. így vélekedett például Czebe Gy. (a 30. jegyzetben i. m. 102.) és Darkó J. A veszprémi apáczamonostor alapító-levelének 1109-i másolatáról. Egyetemes Philologiai Közlöny 41 (1917) 344.) 33. Fejérpataky: Kálmán oki. 44. Metropolis-nak nevezi Esztergomot (1083 körül) a Legenda s. Stephani maior szerzője is. (Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stir pis Arpadianae gestarum. Ed. E. Szentpétery. II. Bp. 1938. 383.) 34. DL 1444. és Hóman: az 5. jegyzetben i. m. 134. Az oklevél szövege uo. 173—174. — Hasonló eljárással a középkorban máskor is találkozunk. Így 1257-ben IV. Béla kancelláriája — átírásakor — Ottó somogyi ispán alapítólevelének zárórészéből törölt egy mondatot — azért, mert a sajátegyház (ecclesia propria) intézményét a XIII. században már kiszorította a patronátusi jog. Kumorovitz L Bernát: A zselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből. („Pest" legrégibb említése.) Tanulmányok Budapest múltjából. XVI (1964) 66—76. 35. Hóman: az 5. jegyzetben i. m. 173. 36. A veszprémi káptalan 1079 körül Guden adományából jutott Paloznak birtokába. {Fejérpataky: a 22 jegyzetben i. m. 5—9.) A káptalan Paloznak-i birtokáról emlékezik meg Szent László 1082-re datált (a XIV. század elején koholt) birtokösszeírása, és említi egy Szárberény-i birtokrészét is. {Kumorovitz: Veszprémi reg. 6—8. facs. és 423. reg.) 37. Septima villa est Sarlous, sed terra communis est cum populo Quinqueecclesiensis episcopi. {Fejérpataky: Kálmán oki. 34.) 38. Erről bővebben: Kumorovitz L. B.: A középkori magyar „magánjogi" írásbeliség első korszaka (XI—XII. század). Századok 96 (1963) 15—16.