Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

hérvári káptalant, illetve mindkettő prépostját is említi a birtokosok között. Ha ennek a megkülönböztetésnek volt jelentősége, akkor a káptalani és préposti birtokok bizonyára azért szerepeltek külön a lajstromban, mert az utóbbiak jövedelmét osztatlanul a káptalan feje, a mindenkori prépost élvezte.

59 Az adóösszeírás egy ízben közli az egyházi birtokos teljes nevét. Csakhogy nem tünteti föl méltóságát. Polyáni Jánost, Jutás birtokosát, neve után világi birtokosnak tarthatnánk, holott egyházi személy, éspedig veszprémi kanonok volt. De nem ebben a minőségben, hanem oltárigazgatóként került a lajstromba. Polyáni János kanonok ugyanis egy személyben a Szent György kápolna oltárigazgatója is volt, márpedig a kápolna oltára Vetési Albert püspök 1476. évi adományából egy jobbágytelket birtokolt Jutáson.

60 Polyáni János oltárigazgatóként e jobbágytelek jövedelmét élvezte, s így jutási birtokosként bekerült az összeírásba. Az egyházi birtokosok sorában két plébános is előfordul. Bár plébániájuk közelebbi megjelölése elmaradt, nyilvánvaló, hogy a Fajszon, illetve Szentkirályszabadján birtokos plébános a helybeli pap volt.

61 Az egyházi földesuraságok között hiába keressük a megye két tekintélyes birtokosát, a veszprémi püspökséget és a pannonhalmi apátságot. Létezésükre még a püspök, illetve az apát említése sem utal. Már Csánki Dezső észrevette, hogy helyettük a király szerepel a lajstromban, mert a két méltóság betöltetlen volt, s jövedelmüket főkegyúri jogán a király élvezte.

62 Minden egyházi intézményt, illetve javadalmat külön számítva, 1488ban a megyében 26 egyházi földesuraságnak volt adófizető portája. (Lásd a II. táblázatot.) Közülük 24 volt a tényleges birtokos, míg kettő — a veszprémi püspök és a pannonhalmi apát — potenciális birtokosnak számított. Birtokaik átmenetileg a király kezén voltak, aki ezáltal mintegy 380 adófizető portával, vagyis az összporták mintegy 9,3% -ával rendelkezett, s így a jelentéktelen királyi birtokok (mindössze 70 porta) ellenére a megye második birtokosa lehetett. A világi földesurak megjelölésében az egyházi birtokosokéval ellentétben a személynevek dominálnak. A király, a királyné, egy budai polgár és az özvegyek leánykori neve kivételével a lajstrom minden világi birtokos nevét közli. Két személyt (Lőrinc dux és Imre bán) nem tekintve, a nevek mellől a világi birtokosok méltósága, rangja hiányzik. Három alkalommal viszont bizonyos iskolázottságukra is fény derül (András, Márk és Tamás literátus). A király és a királyné esetében egyedi méltóságuk fölöslegessé tette nevük közlését, az özvegyek kilétét pedig férjük neve kellően meghatározta. A Maros falut birtokló budai polgár neve bizonyára kirívó társa-