Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Kumorovitz L. Bernát: Kálmán király 1109. évi veszprémvölgyi „ítéletlevele"

oklevele különben csak első példája azoknak az okleveleknek, melyeket a következő években tömegesen megújított. {Grünn A.: I. Lajos király megerősítő záradéka. Turul 19 (1901) 27—37.) Végül megjegyezhetjük még, hogy az átírást jelentő renovatio helyett néha innovatio-í is írnak. Egy 1346. január 2-án kelt oklevél kancelláriai jegyzete például: a pecsét alatt: renovata propter fractionem sigilli, a szöveg alatt pedig: innovata propter fractionem sigilli. (DL 3813.) A két szó tehát esetünkben azonos jelentésű. Néha egy oklevélből kimaradt valamely fontos részlet. A hiányt átírással pótolják, mint például 1337. január 27-én a következő fogalmazásban: primariam donationem . . . innovando confirmantes, nomina dictarum sessionum . . . presentibus nostris litteris inseri fecimus. (DL. 3040.) Pótlás esetén tehát az innovatio kifejezés egyedül nem elég. — A hibaigazítást transmutationak, illetőleg trans formatio-nak nevezik. 1351. június 27-én például az adományozott birtok — in rescriptionalibus .. . capituli, ex ignorantia et negligentia — in comitatu de Torna adiacere scripta fuerat, ideó nos agnoscentes eandem ... in comitatu Abawyuariensi existere, tenoré. . . litterarum . . . capituli Agriensis transmutato . . . eandem ad comitatum Abauyuariensem . . . presentibus duximus transformari. (DL 4042) 21. Fejérpataky még később is legmegfelelőbbnek a renovatio-t tartotta, noha egyhelyütt azt írja, hogy hazai diplomatikánkban az átírásra a legrégibb példa Kálmán király idejéből, 1109-ből való", s ilyen értelemben szól róla máskor is. (Oklevelek II. István király korából. Értekezések a történeti tudományok köréből. XVI/4.) Bp. 1895. 28, 33, 34. 22. a) Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. XVII/8. Bp. 1901. 1. — b) A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Bp. 1902. 44. — c) Pótlások a hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzékéhez. Történelmi Tár 1908. 26. — d) A veszprémvölgyi 1109. évi oklevél hitelessége. Turul 29 (1911) 123. — e) A veszprémvölgyi oklevél görög szövege. Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIV/3. Bp. 1916. 15. — f) Szent István görög oklevele. Századok 51 (1917) 106, 107, 117. — g) A veszprémi apáczamonostor alapító-levelének 1109-i másolatáról. Egyetemes Philologiai Közlöny 41 (1917) 264, 266, 267. — h) Reg. Arp. 42. sz. — i) A görög katholikus magyarok eredete. Katholikus Szemle 38 (1924) 396. — k) Adalékok legrégibb nyelvemlékes okleveleink és krónikáink íróinak személyéhez. Magyar Nyelv 20 (1924) 132, — 1) Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög egyházi vonatkozásai. Századok 59—60 (1925—1926) 498. — m) A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban. Századok 61—62 (1927—1928) 12. — n) O-magyar olvasókönyv. Pécs, 1929. 14—15. — o) Magyar oklevéltan. Bp. 1930. 40, 41, 49, 54. — p) A 4. jegyzetben i. m. 15—16. — r) A 3. jegyzetben i. m. 185, 193. — s) A veszprémvölgyi apácák görög oklevele mint nyelvi emlék. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk. Serédi J. II. Bp. 1938. 611. — t) A magyar pecséthasználat története a középkorban. A jászóvári premontrei kanonokrend Gödöllői Szent Norbert Gimnáziumának 1943—1944-i évkönyve. Gödöllő, 1944. 293, 307., Különlenyomatban is. — u) A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. A Magyar Tudományos Akadémia társadalmitörténeti tudományok osztályának közleményei. III (1955) 79. — V) Katalógus aközépkori magyar királyi kancellária 1000—1526 c. kiállításához. Bp. 1973. (Rotaprint.) 7. — x) A magyar pénzverés kezdeteinek kérdéséhez. Alba Regia ... XIV (1975) 288. — y) István király és műve. Bp. 1977. 440. 23. Érthetetlen módon még Fejérpataky sem tulajdonított ennek jelentőséget. Szövegüket olv. a 16. jegyzetben. 24. Hogy az apácák lehettek a panasztevők (felperesek), abból következtethetünk, hogy ők bizonyítottak. {Hajnik I.: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Bp. 1899. 397.) 25. Az oklevél megpecsételését legvalószerűbben Szentpétery írta le. (Szent István emlékkönyv II. 197.) 26. Ezt tette 1885-ben Fejérpataky. (Kancellária 12, 20, 89.) 27. A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. Szerk. Erdélyi L. I. Bp. 1902. 594. 28. Reg. Arp. 43. sz., Fejérpataky: Kálmán oki. 42—44. 29. . . . scede verbis ego Gauf redus abbas animadverti inseri, ut etatis venture successio intuens per autenticos cognoscat illos fore confutatos viros (ti. institores . . . regii fisci). — Fejérpataky: Kálmán oki. 42. — Szent István oklevelével bizonyítottak 1091 körül a pécsi püspökség egy határperében is. A kiküldött bírák ítéletéről 1091 körül készülhetett az a följegyzés (vagy oklevél?), melynek alapján a Szent Lászlónak tulajdonított 1093. április 17-i oklevelet koholták. (Reg. Arp. 27. sz., Janzsó T.: