Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén

levelét 1464-ben adta ki I. Mátyás,

85 akinek uralkodása idején ismét rögzítették valamennyi Zólyom megyei királyi vadász kötelességeit. Az oklevelek szerint a vadászok tartoztak a vár erdeit őrizni, részt vettek a királyi vadászatokon, vadásztak az udvar távollétében is, a vadat a zólyomi vagy a véglesi királyi várba szolgáltatták be, a várnagy azonban fizetett nekik a beszolgáltatott vadért. Terményszolgáltatással, élelmiszerrel csak akkor tartoztak, amikor a király a helyszínen tartózkodott. Nem kötelezhették őket viszont jobbágyi munkára, várszolgálatra, várépítésre, őrzésre. A véglesi várhoz tartozó Hrochot vadászfalu kiváltságlevele ugyanezeket a jogokat és kötelességeket tartalmazta.

86 A véglesi vár 1460 után zálogjogon a Juszt család birtokába került, amelynek egyik tagja a várkapitány tisztét is betöltötte.

87 Juszt András nem vette figyelembe az uradalom kiváltságolt vadászainak adott privilégiumokat, várszolgálatot, jobbágyszolgáltatásokat követelt tőlük, mint ezt a hrochoti királyi vadászok privilégiumának 1479-ben történt megerősítésében írják.

88 A váruradalom kiváltságolt falvainak lakói az 1480as, 90-es években tovább folytatták harcukat Juszt ellen, de kiváltságaikat Mátyás halála után már nem tudták megvédeni. Juszt elhallgatva a királyi jobbágyok oklevélben is rögzített kedvezőbb helyzetét, a per során azzal védekezett, hogy az uradalom falvaitól nem követel többet, mint a környékbeli földesurak saját alattvalóiktól vagy mint amit a jobbágyok számára az országos rendelkezések előírnak.

89 A király elcserélte ugyan Juszttal Végles várát Solymár várára 1496-ban, a vár tartozékain élő királyi jobbágyok kiváltságos helyzete megszűnt, jobbágysorba süllyedtek, közülük csak egy töredék tudta szabadságát, liber mivoltát megtartani. A 16. század elejére már csak két falu, a Zólyomhoz tartozó Motyova és a Végleshez tartozó Hrochot őrizte meg kiváltságolt helyzetét, és a két falu minden lakója Szentgálhoz hasonlóan királyi vadásznak tartotta magát. Kiváltságolt helyzetük a megyei dicajegyzékekben is tükröződött. A 16. század elején ugyan a megye rájuk is kivetette a dicát, azonban sem az említett falvak, sem a többi faluban elszórtan élő szabad porta nem fizette be a megyének az adót. Helyzetüket Szentgáléhoz hasonlóan 1549ben rendezték, ezután már nem vetették ki rájuk a mint írták „venatores arcis zoliensis et Wegles in possessionibus Motyova et Rochota nihil solverunt".

90 A két faluban összeírt kiváltságolt porták száma évszázadokon keresztül állandó maradt, Motyován 25, Hrochoton 10 „venatores castri", vár vadásza portát írtak össze. A török harcok idején mindkét falu 1 — 1 lovast állított ki és élelmezett.

91 Az ismertetett kiváltságolt népességen kívül az 1559-es dicajegyzékben számon tartottak még a dobronyai uradalomhoz tartozó Garamszent-