Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén

kereszten 6 portányi szabad halászt, ,,piscatores castri". ök azonban a vár idegen kézre kerülése után szabadokként többször nem szerepelnek, libertinus állásuk hamar megszűnt. Az említett halászok szintén nem fi­zettek adót, és jobbágyszolgáltatással sem tartoztak. Nem lehet tudni azonban azt, hogy társadalmi állásuknak, szolgálatuknak volt-e közép­kori előzménye, ugyanis a környék uradalmaiban a 16—17. században több helyen alkalmaztak szabad állapotú vadászi teendőket is ellátó erdő- és hegyőröket, valamint halászokat. 92 Ugyanakkor a középkori poniki királyi vadászok utódai, a zólyomlipcsei uradalom liberei is egy 1670-es urbárium szerint a hegyeket és az erdőket őrizték, valamint vad­beszolgáltatással tartoztak. 93 Zólyom megye kiváltságolt vadászfalvai, Motyova és Hrochot a szent­gáliakkal ellentétben csak adó és jobbágyszolgálatok alóli mentességet szereztek, nemesi jogokat azonban sohasem. Mindvégig a helyi királyi váraknak szolgáltak, és az I. Mátyás alatt utolsót virágzó királyi vadá­szatok megszűnése után a várak erdeit és tilos halászó vizeit őrizték. ,,Exempti habent privilégium et confirmationem, custodiunt silvas" — írja az 1599-es dicajegyzék róluk. 94 A királyi várak elidegenítése után az új földesúr is elismerte bizonyos mértékig kiváltságok helyzetüket, és hasznosította foglalkozásukat, bár szolgálatuk a 15. századi kiváltság­levélben foglaltakhoz képest megváltozott. A véglesi uradalom 1636-ban a Csákyak tulajdonába került, és a család tagjai 1663-ban tett osztályuk alkalmával urbáriumot is készítettek. 95 Hrochotot is felosztották egymás között, de a falu lakóinak helyzete, libertinus állása és szolgálata mind­egyik osztozó fél alatt azonos maradt. A faluban az ősi 10 portán 50 liber­tinus család élt, akik várszolgálattal is tartoztak, a várat szükség esetén kötelesek voltak fegyverrel védeni és virrasztót kiállítani, bár a várszol­gálat alól a középkori kiváltságlevél kifejezetten mentesítette őket. A libertinusok levelet hordtak, őrizték a vár tilalmas erdeit és vizeit, a Zalatna folyó gazdag pisztrángállománya miatt ugyanis egész folyásában tilos volt. Felügyeltek a szomszédos falvak jobbágyaira, akik a vár tilal­mas erdeiben bizonyos feltételek mellett zsindelyt készíthettek. Medve-, róka- és farkasbőrt szolgáltattak be, de a várba hordott „vadak után a régi szokás szerint bibáliát kaptak. A vár erdeiben az uradalom állatai­nak, a juhoknak szállást, a szarvasmarhának és a lovaknak kosarat ké­szítettek, ugyanakkor szántást, fuvart és egyéb jobbágy munkát nem teljesítettek. A 17. századra, 1663-ra az uradalom többi falujából, így Nagyszalatnáról is eltűntek a királyi vadász kiváltsággal vagy liber stá­tusszal rendelkező erdei foglalkozást végző személyek. Az Árpád-kori erdőispánságokat az Anjouk alatt a királyi birtok új szervezete, a váruradalmak kiépítése váltotta fel. Ezekbe mentették át 8­115

Next

/
Thumbnails
Contents