Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén

1549-ben, amikor a Zólyom megyei királyi birtokokon lakó kiváltságolt falvak sorsát is rendezték, a Veszprém megyei dicákban a szentgáliakat a király prédiális nemeseiként vették fel, akiket az egytelkes nemesek módjára, de nem azokkal együtt kell összeírni. Elnevezésük szinte évenként változott a dicajegyzékekben, 1552-ben királyi nemes vadászoknak, 1557-ben a király libertinusainak nevezték őket.

55 Mindenesetre 1549 óta megyei adót nem, csak hadiadót fizettek. Érdekes, hogy a királyi privilégiumot megerősítő oklevelek a szentgáliakat sohasem nevezik nemeseknek, még a 17. században sem, csak a király vadászainak, népeinek (populos), condicionariusainak, míg saját írásbeliségükben és a megyei szóhasználatban már a 17. században nemesekként mutatkoznak. A 16. század végétől Pozsonyba vagy a közeli Palota királyi várába kellett volna a szentgáliaknak vadszállítási kötelezettségüket teljesíteniük, de Szentgál lakói a török idők zavaros viszonyait kihasználva megpróbáltak megszabadulni szolgálatuk alól. 1614-ben jelentette a veszprémi dicator, hogy a Palota várához tartozó Szentgál falu lakói sem a koronaőröknek adandó pénzt nem fizetik, sem pedig vadat és vadböröket nem szállítanak a király konyhájára, sem Pozsonyba, sem Palotára, holott a török harcok miatt elpusztult másik két falu, Németi és Horhi határát maguk bírják.

56 1615-ben a bakonyi királyi uradalom központja, Palota urbáriuma szerint Szentgál oppidum lakói szarvas-, vaddisznó-, nyest- és farkasbőrt, ezenkívül minden, erdőben élő állatot kötelesek a kincstárnak adni.

57 1648 után vadszolgálattal már Bécsbe tartoztak,

58 a vadszállítás szokása egészen a múlt századig fennmaradt, a 19. században azonban már jelentősége csak protokolláris jellegű volt. A nagybirtokok közé ékelődött kiváltságolt falunak társadalmi állását, lakóinak territoriális nemesi mivoltát ebben az időszakban már nem fenyegette veszély. Az 1618-as és az 1622-es törvények a szentgáliakat a megyei nemesekkel egy szintre emelték.

599 A vadászok számára annál nagyobb erőfeszítést igényelt a hatalmas erdőterület megtartása. A három középkori falu területét magába foglaló szentgáli határ zömét a 18. század végéig erdő borította, a lakosság megélhetését is az erdő adta. A határt a 17. században még a környékbeli falvaknak* is bérbe adták, a szentgáli erdőkben legeltette és makkoltatta állatait Dörgicse, Barnag, Vöröstó, Hidegkút és Nagyvázsony lakossága, sőt a határper tanúvallatási jegyzőkönyve szerint a szentgáliak engedélyével benne vadásztak az ajkaiak, a padragiak és mások.

60 Érthető, hogy a szentgáliak semmilyen eszköztől, így az oklevélhamisítástól sem riadtak vissza erdős határuk megvédése érdekében. Az egyik legkomolyabb támadás a határ Kab-hegy felőli részét a vázsonykői