Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén

az erdőuradalmi szempontok léptek előtérbe, az erdőterületet elsősorban mint erdőgazdaságot és vadászterületet hasznosították.

1 Az erdőispánságok a kora feudális királyi birtokigazgatás legkésőbben megszervezett intézményei voltak Magyarországon a szakirodalom szerint. A gyepükön túli, a 12. század folyamán megszállt területeken, elsősorban Zólyom, Turóc és Liptó megyékben forrásainkban csak az erdőben tevékenykedő, erdőispánsági szolgálónépekkel, erdőóvókkal, vadászokkal, halászokkal, madarászokkal lehet találkozni, ezért Györffy arra a megállapításra jutott, hogy az erdei szolgálatokat teljesítő népelemeket tömörítő erdőispánságok létesítése a 12. század végén következett be.

2 Királyi erdőóvókról valóban csak 1156-ban emlékeznek meg először okleveleink, Sopron megyéből, tehát az ország egyik korábban megszállt területéről. 3 A bakonyi erdőispánság igazgatási központja nem ismert, a központ meghatározása tekintetében a szakirodalomban többféle álláspont alakult ki. A Bakony régi központja, még az erdöispánság megszervezése előtt a bakonybéli királynéi központ volt, amely az erdőispánságok keletkezésének korában már egyházi birtokban volt.

4 Éri a bakonyi erdöispánság központját Zircre helyezi, és az ispánság széthullását éppen az apátság alapítása következményének tartja.

5 Heckenast a korai időszakban az egész hegységnek nevet adó Bokont és a mellette lévő Kovácsit, a 13. században pedig a hegység közepében található Lődöt azonosítja az erdöispánság központjával.

6 Mások a bakonyi ispánság mellett más tisztséget is viselő ispán tartózkodási helyét Hölgykőt, majd Cseszneket emelik ki.

7 Azz erdőispánságnak a területi kiterjedése is bizonytalan. Pesty számba veszi a források szerint a Bakonyban elhelyezkedő településeket, és helyesen állapítja meg, hogy ezek a falvak bizonyosan az ispánság területéhez tartoztak, még akkor is, ha említésük idején már más tulajdonában vannak.

8 Ilyenek voltak: Szentkereszt, Varsány, Lázi, Kegyeri (Churgi), Vénye, Saul, Tevel, Bolde, Berend, Németi, Ganna, Löd, Rendek, Esztergár, Billege, Fenyőfő. Éri szerint a bakonyi erdöispánság kiterjedése az egész Bakony hegységre és annak északi peremére tehető.

9 Így idetartozhattak más, a korai forrásokban esetleg nem szereplő helységek is. A 13. század elejétől erdőőrök éltek Tevelen, Lödön, Bódén, Berenden, Németi, Vénye és Kegyeri falvakban és az elnevezéséből következően Ardóban. Királyi vadászok éltek Németiben.

10 Erdőőrök vagy vadászok élhettek éppen Szentgálon is az Árpád-korban, bár a források itt biztosan csak pecér és pohárnok szolgálónépeket említenek, erdőőröket azonban ekkor még nem. A király és kísérete ellátására a magyarországi erdőispánságokban is