Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/2 mi központ is kísérletet tett az 1920- 1930-as években.4 Kelet-Közép-Európa hagyományos német és orosz, illetve Habsburg befolyásának az 1. világháború vetett végett. Két győztes nagyhatalom, Olaszország és Franciaország is törekedett ezt a nagyhatalmi hiátust kitölteni az együttműködésre hajlandó kisállamok bevonásával és befolyásolásával. A Habsburg Birodalom területén létrejött új államok közül a két vesztes - először Magyarország, majd egyre inkább Ausztria is - az 1920-as évek végétől a külpolitikai mozgásterük növelése érdekében egyre inkább Mussolini fasiszta Olaszországéra támaszkodtak. Az ebben a konstellációban megmutatkozó olasz fegyverzetbeli segítség egyik nyilvánosságra került epizódja volt a Szentgotthárdra érkezett illegális fegyverszállítmány osztrák határőrség általi felfedezése. Az első győztesként elkönyvelt utódállamok - Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia - létrehozták a kisantantot. Az 1920-as évek közepétől francia támogatással bíró laza államközi együttműködés közös nevezője többnyire csupán a magyar revíziós igényektől való közös félelem volt. Emiatt is váltott ki ilyen lármás visszhangot a kisantant államok részéről, különösen csehszlovák részről a szentgotthárdi eset.5 Az 1. világháború veszteseivel szemben szigorú katonai megszorításokat vezettek be, továbbá az 1920-as évek második feléig Ausztria és Magyarország állami szuverenitását nemzetközi 4 Mürber Ibolya: Ein Instrument ungarischer Außenpolitik? Die österreichischen Heimwehren als Akteure in transnationalen rechtsradikalen Netzwerken in den späten 1920er Jahren. In: Über Grenzen hinweg. Transnationale Politische Gewalt im 20. Jahrhundert. Hg. Adrian Hänni, Daniel Rickenbacher, Thomas Schmutz. Frankfurt am Main, 2019.125-150. p. 5 Zsiga, 2008.14-23. p. katonai és pénzügyi ellenőrző bizottságok korlátozták. Az 1919. szeptember 19-én a Párizs melletti Saint-Germain-en-Laye-ben kötött osztrák békeszerződés a zsoldos hadsereg létszámát 30 ezer főben maximálta, amelyből a tisztek száma 1500 főt tehetett ki, továbbá megtiltotta vezérkar felállítását is. Jelentős fegyverzetbeli korlátozások, a modern fegyvernemek birtoklásának tiltása is a szerződés részét képezték. Az 1920-ban létrehozott osztrák hadseregben kezdetektől fogva jelentős volt a szociáldemokrata befolyás, amely az osztrák baloldal értelmezésében a békeszerződésben előírt állami szuverenitás megőrzésén túl az erőszakos „ellenforradalmi”, azaz jobboldali pozíciók túlzott kiszélesítését volt hivatott megakadályozni. Természetesen a jobboldali osztrák keresztényszocialista és nagynémet pártok nem nézték jó szemmel a fegyveres erőknél ezt a szociáldemokrata dominanciát. Ezért 1920-tól, a szociáldemokrata-keresztényszocialista nagykoalíció szétesése után a baloldali befolyás csökkentésére és ellensúlyozására törekedtek. Amikorra - 1928. január 31-én - véget ért Ausztriában a nemzetközi katonai ellenőrzés, addigra a hadsereg baloldali befolyása megszűnt, már egyértelműen jobboldali elköteleződés jellemezte az osztrák haderőt. Ezzel párhuzamosan kezdetét vette az osztrák fegyverkezési program megalkotása és előkészítése is. Megkezdődött a hadsereg modernizálása, átszervezése és 1930-tól a modern fegyverek beszerzése is. Az osztrák belpolitikára a világháború végétől jellemző volt a félkatonai, állami vezetéstől független szervezetek jelenléte, amelyet a lakosság erőszak-hajlandósága és a közélet erősödő militáns jellege 40
