Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája
2017/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények tovább erősített.6 Az 1930-as évek közepéig gyakorlatilag minden politikai iránynak volt saját paramilitáris egysége, legaktívabbak a szociáldemokrata Schutzbund, a nemzetiszocialista SA és a magát pártok felettinek definiálójobboldali Heimwehr voltak. Nyugati szomszédunknál az erőszak-monopólium nem a szövetségi hadsereg és a karhatalom, hanem félkatonai jobb- és baloldali szervezetek kezében volt egészen az 1930-as évek közepéig. A szociáldemokrata Schutzbund katonai ereje volt - annak 1930. május 30-ai feloszlatásáig - a legnagyobb Ausztriában. Magyarországon az 1921. évi XLIX. törvény alapján az 1922. január 4-én megalakult a Nemzeti Hadsereget felváltotta a Magyar Királyi Honvédség. Az 1920. június 4-ei trianoni békeszerződés is számos hadsereget érintő korlátozást tartalmazott, amely biztosította a régióban a kisantant államok valós katonai fölényét. A zsoldos hadsereg számára 35 ezer főt és 1750 tisztet engedélyezett, feladatuk a belső rend fenntartása és határrendőr szolgálat volt, a vezérkar felállítása - ahogy nyugati szomszédunknál is - tiltólistára került. Az osztrák rendelkezésekkel megegyezően a fegyverzet pótlása csak egy állami tulajdonban álló üzemben volt lehetséges, de a modern fegyvernemek birtoklását hazánk számára is tiltották. A hadianyag-import és -export mindkét állam számára tilos volt. Az 1928. első napján Szentgotthárdra Olaszországból érkezett fegyverek katonai értéke minimális volt. Az Osztrák-Magyar Monarchiától Olaszország által a világháborúban zsákmányolt, el-6 Naderer, Otto: Der bewaffnete Aufstand. Der Republikanische Schutzbund der österreichischen Sozialdemokratie und die militärische Vorbereitung auf den Bürgerkrieg, 1923-1934. Graz, 2004.113. p. avult fegyverek érkeztek a magyar határra. Azonban a fegyverszállítás ténye ütközött azzal a békeszerződésben meghatározott előírással, amely tiltotta a fegyverkereskedelmet a vesztesek számára. Nem véletlen, hogy Bethlen István (1874-1946) és Benito Mussolini (1883-1945) 1927 tavaszán a békeszerződések tiltása miatt választották az illegális, törvénytelen utat. Magyarországon 1927. március 31-vel megszűnt a katonai ellenőrző bizottság közvetlen és állandó helyszíni jelenléte, helyét az alkalmi vizsgálatok rendszere vette át.7 * Ezt követően a magyar katonai vezetés is hozzákezdett a hadseregfejlesztés elvi és gyakorlati megalapozáshoz. Ennek első nyilvánosságra került epizódja volt a szentgotthárdi eset, amelynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. * * * A felfegyverkezés, mint a békeszerződés revíziójának elengedhetetlen feltétele nem volt egyszerű feladat a magyar vezetés számára. 1927-ben a külpolitikai elszigeteltségből kilépő Bethlen-kormány Olaszországhoz, az egyetlen kapcsolatfelvételre hajlandó nagyhatalomhoz fordult az ügyben. Ez a nyitás időben egybeesett Mussolini expanziós terveinek megfogalmazásával. Ekkor nem csak a fasizmus exportálhatóságában bízott a Duce, hanem egy lehetséges Duna-medencei, Magyarországra támaszkodó térnyeréssel is számolt. A lehetséges lépések és tervek egyeztetésére Bethlen 1927. áprilisi római útján került sor. Róma 7 Dombrády Lóránd: Hadsereg és katonapolitika 1919-1940 között. In: Magyarország a XX. században. 1. köt. Politika és társadalom, hadtörténet, jogalkotás. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996. 319-338. p. http://mek.niif.hu/02100/02185/html/57. html (Megtekintve: 2017. május 11.) 41
