Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Pál Ferenc: "Írtam a nehéz fogság alatt" Szemelvények Pál Ferenc 1. világháborús hadifogoly versfüzetéből
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/1 IV. Beteg lettem én is végül, homlokomra sötét rém ül. Jeges zacskót tesznek reám, lázálmomban otthon vagyok A kisfiam még hogy gagyog! Hol is voltáljóapám! Fölébredek valóra, rákiáltok ápolómra. Nem megyünk mi haza soha! V. Hosszú napok végtelenek, megőröltek minden lelket, megfagyott a reményünk is. Szól agyamra rémsúlyos gond, itt kell korán elpusztulnom. Még a tavasz sem ér itt. Felkapok a fehér a fehér lóra, már csöngettek mementóra. Nem megyünk mi haza soha! VI. Irgalmatlan hosszú telet, mely bevégzettsok életet, enyhébb napok következtek. Földerült a nap az égen, vigasztalás sok szegényen. Reméltek a betegek Csakhogy átkos Szibéria, új fagy jött augusztusba. Nem megyünk mi haza soha! VII. Egyszer aztán elindultunk sok halottól szabadultunk Voltunk mi vagy ezeren. Úgy hallottuk béke van már, nem búcsúzik tőlünk a nyár, míg mindahány leszerel. Megérkeztünk Tagonrogba. Nem megyünk mi haza soha. VIII. Újabb harcok keletkeztek soha vége nem lesz ennek Amíg bírják nem hagyják! Az új harcok is elültek Jött a híre, összeültek és a békét tárgyalják FOGALMAZÁS Este van most éppen mikor eztet írom, fájdalmom kiöntöm, mert tovább nem bírom. Leírom e könyvbe fekete betűkkel, mivel nem dolgozom épp ezen az éjjel. Itten társalgunk az ebédlő terembe, gondtól az álom nem jön szemeinkre. Többen kártyát írunk szép magyar hazánkba, kedves szüléinknek vigasztalására. Kettőt írok én is. Egyet jó anyámnak egyet pedig régen szeretett babámnak Mit írok nekijük leírom e könyvbe. Azt írom, jól vagyok vigasztalás képpen. De hát jól nem vagyok az Isten is látja, mert sokat szenvedek nagy Oroszországba. Mondhatom igazán nagy helyet béjártam, ilyen rongyost, mint én még sohasem láttam. Most jelenleg csak éppen gatyába vagyok nadrágom elszakadt, másikat nem kapok Még a nagykabátom kapcának sem való, bizony nem vinné el a rongyszedő zsidó. Meg hogy éhes vagyok arról mit is írhatnék hisz a konyhába van még egy kis moslék Másnak nem nevezem, amit nekünk főznek az Isten tudja, hogy leszünk mi itt meg! írtam a taganrogi vasgyárba. 1917. IX. 6-án Páll Ferenc 6. tüzér 34
