Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Pál Ferenc: "Írtam a nehéz fogság alatt" Szemelvények Pál Ferenc 1. világháborús hadifogoly versfüzetéből
2017/1 ■ Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények Áldja meg őt azért a Jóisten is. Mert ha talála az ellenség golyója, nyugotában pihennék a távolban. Az volt írva a lap egyik sarkára, sok szerencsíd legyen ott a csatába. Tán az Isten kérését meghallgatta, nem is talált az ellenség golója, bekerültem a szomorú fogságba, így nyomorog az anyám rossz fia, jobban mondva, nem voltam én rossz soha, csak én hozzám sorsom volt mostoha. Kit szerettem, a sok irigy nem hagyta, kit engedtek, a szívem nem akarta. No de aztán kiütött a háború, az volt igazán a kedvemre való. így legalább nem kellett házasodni nem kellett senki lányát a kezéből kivenni. Az Azovi tenger partján 1917.12.6-án írtam az orosz fogság alatt. NEM MEGYÜNK MI HAZA SOHA Rettenetes hideg éjben, feküdtem én fenn a priccsen. Minden tagom reszketett, összébb vontam a takarót, Mely egyébként csak köpeny volt, matracként is szerepelt. Aludni szerettem volna, de azt eszem elfoglalta. Nem megyünk mi haza soha! Részlet Pál Ferenc verses füzetéből (Smidt Múzeum, S.Ve. 74.175.1.) II. Másnap reggel felébredve, nem hajlottamjobb kedvre, hisz egész nappal éheztem. Gondolkodtam mit is tegyek, szítam a cigarettavéget. Pénzem sem volt énnekem, és így telt el minden óra, némán néztem ki a hóra. Nem megyünk mi haza soha. III. Irtóztató napok voltak, körülöttem mind meghaltak, az én fogolytársaim. Dühöngött a tífuszjárvány, mi csak néztük némán. Nem lehettek álmaink Mikor kerülünk mi oda, afódetlen koporsóba. Nem megyünk mi haza soha. 33
