Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/2 (Szombathely, 2016)
Adattár - Papp Júlia: Dokumentumok a Rumy család kettős serlegének történetéhez. 2. rész
2016/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények letőleg megtaláló jelentkezése esetén. Én mindenképen vesztek, méghozzá sokat. Ami mármost az elintézést illeti, Ön azt ajánlja lépjek érintkezésbe az Ön megbízottjával és vonjam bele munkaadómat. Hát nem tettem én Önnek ennél sokkal gavallérosabb ajánlatot? Nem bíztam az egész vizsgálatot Önre? Nem ajánlottam fel, hogy elfogadom minden szakszerű vizsgálat eredményét? Természetes sokkal helyesebb, ha érintkezésbe lépek az Ön megbízottjával és megbeszélünk részletesen és barátságosan mindent. Végtelenül szeretném, sőt elkerülhetetlen is, hogy Ön is jelen legyen a megbeszélésnél. Hajlandó vagyok felutazni Pestre, úgy, hogy délelőtt találkozzunk és meg vagyok győződve, hogy még az nap elintézünk mindent. Ami az én intézetem hivatalos szereplését és vele való tárgyalást illeti, ez csacsiság. A T. Akadémia nem avatkozik ilyen dolgokba. Megírtam már, hogy negatív eredményekről még a Bizományiban sem adnak írást. Mi meg pláne nem, még akkor sem, ha kincsről van szó. Mi akkor fogunk hivatalosan és megfellebbezhetetlenül véleményt adni az elveszett serlegre, ha az ügy hatósági útra terelődik. A törvény előtt igazolni fogják, hogy a pontos vizsgálat eredménye alapján az ekkor és ekkor megvizsgált, ilyen és ilyen serleg utánzóit és hamisítvány. Nem értem egyébként, miért nem akarják az Iparművészeti Múzeumban megnézetni? Más megoldás nincs. Most már, hogy tudják miféle serleg, nyugodtan meg lehet nézetni. Ott sem adnak róla írást, csak akkor, ha szükségesnek tartják a levédését. Ez meg az Ön számára jelenleg különösen szerencsés lenne. így be lehetne adni a Bizományiba értékelésre. Itt jegyzem meg, hogy mennyire tévesen emlékezik a levédéssel kapcsolatban tett kijelentésemről. Nem azt mondtam, hogy ha komoly műkincs, akkor lefoglalható, de legalább is levédik, ami azt jelenti, hogy eladható, viszont akkor már jóval kevesebb az értéke, mert nyilván van tartva? Ön most ugyanazt mondta el nekem, amit én már egyszer közöltem Önökkel, és most mintegy újságként írja, hogy lám ezt is megtudtam. Tehát nem akartam Önt félrevezetni. Legyen meggyőződve, hogy ha az valóban egy mondjuk Árpád-korbeli serleg, nem maradt volna meg birtokában. Ez az első fázis, amikor nagy ritkaságról van szó. A második fázis, amikor valami jobb darab, akkor levédik, azaz a tulajdonosnál nyilvántartják. Ilyenkor már csökken a tárgy értéke. Hát én pontosan ezeket mondtam először Önnek. Persze akkor még azt hittük, hogy valódi, értékes dolog van a kezünkben. - Szívből kívánom egyébként, hogy ezt a serleget valaha is el tudják adni, de műgyűjtő sosem veszi meg, mert hamis. Úgy meg, mint közömbös ezüst tárgynak, egész bagatel értéke van. Azért írtam egyébként, hogy „legendás” serleg, mert olyan alaptalan meséket szőttek köré, amit már a stylusa is kizárt, azonkívül nagyon haragszom rá, mert egy legendába burkolózott csaló, amely nekem okozta a legnagyobb csalódást. Másfél évi munkám vált semmivé. Ez a befejezés már csak ráadás. Szóval szíveskedjék szakértőjével megtárgyalni, hogy mikor találkozzunk Pesten. És mielőbb értesíteni, egyrészt mert Öcsém 27-én elutazik, másrészt, mert időm most nagyon kimért. Különben pedig, kérem, hagyjanak már fel a kételkedéssel, sem becsapni, sem megkárosítani nem akarom Önöket. Itt csak én vesztek, mindenképen sokat. Mély tisztelettel Magasi Kiss László Saját kezű, eredeti tisztázat. ÍM Adattári Gyűjtemény 51
