Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/2 (Szombathely, 2016)
M. Kozár Mária: Pável Ágoston (1886 - 1946) a tudós műfordító
2016/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények vei Ágoston 1944 őszén kéziratait felküldte a Faust Nyomdának Budapestre, ahol azok sajnos „eltűntek”.10 A műfordítások közül Pável halála után először 1959-ben Muraszombatban (ma: Murska Sobota, Szlovénia) a Szép Vida (Lepa Vida) című könyvben olvasható nyolc szlovén népbalíada és France Preseren Szép Vida című versének fordítása, mindegyik jegyzetekkel.11 Majd 1967-ben a Vilko Novak szerkesztette Slovenske ljudske pesmi = Szlovén népdalok kétnyelvű kiadvány 22 népdal fordítását tette közzé.12 A népköltészeti és irodalmi szemelvények együtt láttak napvilágot a Pável Ágoston válogatott műfordításai és versei című S. Pável Judit által Szombathelyen 1986-ban szerkesztett könyvben.13 A műfordításokat öt irodalomtörténeti tanulmánnyal kiegészítve Sorsközösség az irodalomban címmel 2016-ban a Nyugat-Magyarországi Egyetemi Kiadó és a Szombathelyi Szlovén Önkormányzat Pável Ágoston születésének 130. évfordulója tiszteletére adta ki.14 Ez a kötet is a tudós műfordítót mutatja be. Pável tanulmányaiba beleszövi műfordításait, műfordításait tudományos apparátussal, jegyzetekkel látja el. Leginkább a Mátyás királlyal kapcsolatos művek érdeklik. A Savaria Múzeum Néprajzi Adattárában 150 darab 9x12 cm nagyságú cédulán maradtak fenn kézzel írt jegyzetei a témában, az idézetek forrásainak pontos biblio10 S. Pável Judit: Bevezető. In: S. Pável - M. Kozár, 2016.12. p. 11 Szép Vida. Szlovén népballadák és románcok kis tükre. Pável Ágoston fordításai. Murska Sobota, 1959.31 p. 12 S. Pável - M. Kozár, 2016. 2016. 29. p. 13 Pável Ágoston válogatott műfordításai és versei. Szerk. S. Pável Judit. Szombathely, 1986. 215 p. 14 S. Pável - M. Kozár, 2016.214 p. gráfiai adataival.15 A gépelt kéziratokban ezek alapján készültek az egyes műfordításokhoz a bevezetők. Példaként a 2016. évi kötetből idézném Pávelnak néhány balladafordításhoz fűzött jegyzetét, amely a szlovén és magyar nép sorsközösségére is utal. A Mátyás haláláról szóló ballada eseménye Celjében, a cillei grófok városában játszódik, ahol Mátyás király „Szép dobosné után mászkált,/míg a dobos bosszút nem állt:/megleste és úgy megdöfte,/talán sosem varrják össze." Mátyás meghalt, „5 Celje összes harangjai / húzatlan kezdtek kongani;... A dobosné úgy elámul, / kihull a kanál a markábul... Elönti urát a méreg, / Pusztítson el a rozsféreg!/ S döfi kését felesége / hűtlen, becstelen szívébe.” Ezután el akar menekülni a városból, hogy ne jusson „hóhérkézre”. Szolgája a kettős gyilkosságért nem ítéli el urát, szerinte az asszony követett el bűnt: „Sehogy sem fér kobakomba, / mért hagyjuk el otthonunkat/ egy becstelen asszony miatt”. Pável Ágoston többek között a következőket írja jegyzetében: „Mátyás magyarsága nincs különösebben kidomborítva, s egész egyénisége is feltűnően elüt a többi balladák Mátyásának egyéniségétől. Éppen ezért Simon Rutar és Janez Scheinigg szlovén irodalomtörténészek nem alap nélkül állítják, hogy Mátyás király - különböző okokból, de főleg nagy népszerűsége miatt - e költeményekben egyszerűen korábbi mitikus vagy népköltészeti hősök helyébe lépett. Az itt bemutatott költeményben valószínűleg a cillei grófokkal zavarta öszsze a tájékozatlan népi költő Mátyást, ami a Hunyadi és Cillei családok közismert kapcsolatai következtében nem is látszik valószínűtlennek A cilleiek Szlovénia leggazdagabb és leghatalmasabb családja voltak akik nem egy királyi családdal tartottak ro-15 Pável Ágoston: Mátyás mondák bibliográfiája. SM NA K-142. 7
