Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/1 (Szombathely, 2016)
Feiszt György: Bikák, csődörök, kanok… Apaállatokkal kapcsolatos dokumentumok Vas megyéből
На 9-9 naponként vezetjük a kancát a csődörhöz, akkor gyakran előfordul, hogy éppen két kílencnapos próbáltatás közötti időben sáriik a ló és elmulasztjuk a megfelelő időt, nem fedeztethetjük be lovunkat. Vagy ha erőltetik a fedeztetést, az nem a legjobb sáriás idejében történik és a kanca nem fogamzik. A kílencnapos próbáltatással a kancát is, a mént is fölöslegesen izgatjuk, és csak kárt teszünk benne, hamis sárláshoz szoktatjuk, a nem jól sárló kanca befedeztetésével pedig a mént pazaroljuk. Csak az ellés utáni első kílencnapos próbáltatás helyes, mert a kanca ilyenkor rendszerint sáriik és igen könnyen fogamzik. Az első kilencedet használjuk ki és fedeztessük be kancánkat. Nem árt az a lónak, ha benne csikó fejlődik, az alatta lévő csikó pedig még szopik. Persze ilyenkor jobban kell takarmány ózni. Az első kilencedtől számítva a további időben már három hetenként (18-24 napos időközökben) kell a kancát próbáltatás végett csődörhöz vezetni! A jövőben kilenc naponként próbára vezetett kancákat el fogják küldeni és a fedeztetést az állomás vezetők csak a három hetenként (18-24 napos időközökben) ménhez vezetett kancákat próbáltatják. Földmívelésügyi Miniszter”9 * A sertéstenyésztésben a szelekciót, a bizonyos célra történő tudatos kiválasztást, a 18. században az angol állattenyésztők kezdték meg. Egymás után tenyésztették ki a különböző új, intenzív szarvasmarha- és sertésfajtákat. Cél a jobb takarmányhasznosítás, a gyorsabb növekedés és a nagyobb szaporulat volt. A Nyugat-Európában kitenyésztett hússertések magyarországi meghonosodásának időpontját a szakirodalom sem tudja konkrét évszámhoz kötni. A szakirodalomban 1860-tól említik a yorkshi-9 MNL VaML Alisp. Közig. ir. IX. 9556/1918. 2016/l re-i kan és a mangalica kocák hibridjeit. 1873-től szorgalmazták a kivitelre alkalmasabb hússertések tenyésztését. Hazánk sertésállománya a 19-20. század fordulóján jelentős emelkedést mutatott. 1884-tól az 1. világháborúig egy millióval növekedett a sertések száma. A hússertések aránya ez idő alatt a 10%ról körülbelül 20%-ra emelkedett. A fajtaváltás a 20. század első felében is igen lassan haladt. 1933-ban még 82% zsírsertést regisztráltak, s a hússertések aránya még 1944-ben is alig 25% volt. A hússertések csak a 20. század második felében váltak általánossá. Viszonylagos szaporaságuk miatt a sertéseknél a fajtaváltást elsősorban az apaállatok beállításával és az új fajtajegyeket nyert nőstények továbbtenyésztésével érték el.10 A sertéstenyésztéssel kapcsolatos feladatok megoldásával a Vas vármegyei közigazgatás is foglalkozott. „Főszolgabíró Úrnak Sárvár 2315/1920. sz. rendeletre jelentem, hogy községünk részére a váti bérgazdaságtól I drb kant beszereztem. Diplomája még nincs. Ölbő, 1920. ápril. 24. Grubánovics Géza bíró. Főszolgabíró úr! A fenti községbírói jelentést beterjesztem azzal, hogy jelenleg Ölbő községben 3 diplomás és a most újból beszerzett kan van. Azon kívül a három majornak is megvan 1-1 kanja s így a községben a kanok száma elegendő. A rendelet téves lehet, mert csak 1 kan beszerzésére lett a község a vizsgálat alkalmával szóbelileg utasítva. Ölbő, 1920. április 24-én. [olvashatatlan aláírás] Körjegyző.”11 10 Éber Ernő: A magyar állattenyésztés fejlődése. Bp., 1961.154. p. II MNL VaML A Sárvári járás főszolgabírájának iratai. Közig. ir. 6986/1920. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 77
