Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/1 (Szombathely, 2016)
Feiszt György: Bikák, csődörök, kanok… Apaállatokkal kapcsolatos dokumentumok Vas megyéből
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2016/1 „Bárdos [ma: Bozzai] községből egy panaszos levéllel járulunk hozá, hogy földericsük hogy itt milyen kényszer uralom van. 1928. évben egy szép kesse sertés apaállatunk volt. Igazán örültünk, mert egy-egy anyának 8-10 fia volt tőle, de ez négy elöljárónak nem tetszett Balaton Imrének és Jenőnek, Német Gáspár, Márfi József ezek december havában négyszer tartottak a bíróval gyűlést, hogy nekik bongyor kan kell, de mindig leszavazták őket és most újévkor más pásztor jött azzal bongyor kant vetettek ez beválva nincs, meg még levele sincs, a múlt évi kesse kant pedig Kajd [ma: Tanakajd] község vette meg. Most mink ha kesse malacot akarunk vidékre kel hajtanunk és négy pengőt fizetünk, most négy elöljáró kedvéért kérjük a nagyságos főbíró urat hivassa be a község bírót és ez az ügy napvilágra fog kerülni bocsánatott kérünk mert nevünket nem merjük aláírni mart megélhetésünk veszélyeztettve lesz. Bárdos 1929. március 19-én.”12 A névtelen beadvány nyomán a főszolgabíró vizsgálatra utasította a községijegyzőt. Felhívta a figyelmét, hogy „a tenyészirány megváltoztatása csak a képviselőtestület 2/3-ának szavazatával történhet”.13 A konfliktusban az április 4-én megtartott képviselőtestületi ülés nem hozott eredményt, mivel egyik „párt” sem tudott kétharmados szavazattöbbséget biztosítani. Egy napra rá a kese disznó pártiak levelet írtak. Felkérték a „... nagyságos Főbíró urat, hogy döncsön a kese sertés apaállat megmaradása mellett”.14 Mit volt mit tenni, a főszolgabíró maga szállt ki a helyszínre és tárgyalást tartott. A „kese és bongyor érdekelt12 MNL VaML A Szombathelyi járás főszolgabírájának iratai (továbbiakban: Szombathelyi jár. fszb.) Közig. ir. 2256/1929. 13 Uo. 14 Uo. ség” meghallgatása után megállapította, hogy a kanokat a községi pásztor váltogatta, az pedig „hol kese, hol bongyor” volt. Megállapította, hogy jelenleg a „le nem vizsgázott bongyor” van használatban. Az ellentétet 3 hónap után, dodonai döntéssel sikerült rendezni. Az egyezség így szólt: „A 12 anyadisznó tulajdonosai, akik mangalica kant akarnak, mangalica kant vesznek, míg az a 9 anyadisznó tulajdonos, akik kese kant akarnak, kese kant. Mindkét kan vizsgálatra mielőbb, valamelyik keddi vagy pénteki napon a főszolgabírói hivatal elé állítandó.”15 * 1925-ből fennmaradt egy, a Kőszegi járásban fellelhető apaállatokat tartalmazó összeírás. Ebből a dokumentumból név és fajta szerint megismerhetjük a 34 bikát és 22 kant, amelyek a 17 községben köztenyésztésben álltak. * Sé község 1928 novemberében apaállat tartási szerződést kötött Gerencsér Mihály helyi lakossal, amelyben részletesen szabályozta a „község tulajdonát képező tenyészkan” tartásának feltételeit. „Apaállat tartási szerződés Mely egyrészről Sé község elöljárósága, másrészről Gerencsér Mihály séi lakos között a mai napon a következő feltételek mellett köttetett. 1./ Sé község elöljárósága az anyaállat tulajdonosok képviseletében vállalati tartásba adja Gerencsér Mihály séi lakosnak a község tulajdonát képező 1 db tenyészkant. Gerencsér Mihály séi lakos kötelezi magát, hogy a község fent említett apaállatát tartásra ill. ápolásra és gondozásra átveszi és pedig 1928. őszi tenyészállat vizsgálat napjától 1929. évi őszi tenyészállat vizsgálat napjáig. 15 Uo. 78
