Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/1 (Szombathely, 2016)
Papp Júlia: Dokumentumok a Rumy család kettő serlegének történetéhez. 1. rész
2016/1 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények ban megszüntették, 1957-ig „a cég műkereskedelmi tevékenysége a kiépülő bizományi bolthálózatra korlátozódott...”.25 Az árak zuhanását nemcsak a legális műkereskedelem mesterséges korlátozása és monopolizálása okozta, hanem az is, hogy a határok lezárásával megnehezült a műtárgyak korábban virágzó külföldi értékesítése.26 A változások hatására megerősödtek azok az informális csatornák, amelyek segítségével a műtárgyak - többnyire nyilván a BÁV-nál elérhetőnél magasabb áron - gazdát cseréltek.27 A BÁV szokásos árainál jelentősen többet kínált az ügylet kezdetén az ikerserleg vevőjelöltje is: az 1957-ben újrainduló aukciók első katalógusaiban az ezüst serlegek, kupák jóval kisebb kikiáltási árral indultak, mint a darabonként 368 gramm (együtt 736 gramm) súlyú ikerserlegért a vevő által kínált 11.000 forint (darabonként 5500) - igaz, 17. századinál korábbit nem találunk a kínálatban. Az 1957. évi 1. aukción például szerepelt egy 18. századi, 670 gramm súlyú augsburgi fedeles kupa, amelynek kikiáltási ára 3500 forint volt, egy 17-18. századi, 126 grammos erdélyi ezüstserlegé pedig 700 forint.28 A következő aukción egy 1802-ből szárma25 Koltai - Rácz - Rózsavölgyi, 2013.62. p. 26Ébli Gábor: Műgyűjtés mint állampolgári kötelesség. Kovács Dezső műkereskedő és gyűjtő visszaemlékezései. = Artmagazin, 2003.1. sz. 47. p. 271945 és 1960 között a „műtárgyak cseréje sokkal inkább búvópatakszerűen történt, mint ennek előtte és utána bármikor. A majdnem totális piachiány következtében, a közgazdasági racionalitásnak megfelelően a feketepiac vette át az értékek közvetítését.” Mravik László: A hatvanas évek magyar műgyűjtése. In: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 1991 március 14 -június 30. Bp., 1991. 33. p. 28 Bizományi Áruház Vállalat 1. sz. művészeti aukciója. 1957. szeptember. 36-37. p. 453., 495. tétel. zó, 680 gramm súlyú ezüstkupát 700 forintért hirdettek.29 Ennek a 2. számú aukciós katalógusnak a Szépművészeti Múzeum Könyvtárában őrzött példányában található egy gépírásos Függelék, amely szintén aukción szereplő tárgyak listáját tartalmazza, közöttük a következő tétellel: „426/a. Nagy fedeles kapa. Ezüst, vert alakos és virágdísszel, befoglalt érmékkel. 3380 g. - 3400,-” Bár a kupa keletkezési idejét nem tudjuk, a súlya majdnem ötször annyit tett ki, mint az ikerserlegé, a kikiáltási ára viszont csak a harmada annak, amit a történetünkben szereplő vásárló kínált. Az ügylet során a vásárló - állítása szerint egy budapesti postán - „elvesztette” az ikerserleg vizsgálatra átvett egyik felét, s azt nem tudta visszaszolgáltatni a családnak. Leveleiben arról igyekezett meggyőzni a tulajdonosokat, hogy a serleg rossz minőségű, 19. század végi másolat, ezért a felajánlott vételárnak csak a töredékét éri. Ha a serleg nem kerül elő - írja - hajlandó ennek a jóval kisebb összegnek (pár száz forint) a dupláját fizetni, s kéri vissza a kaució és az újabb ár közötti különbséget. A serlegek tulajdonosa ekkor a budapesti Iparművészeti Múzeumhoz fordult annak érdekében, hogy hivatali segítséggel visszakapja az eltűnt darabot. A levelekből nem derül ki, hogy az ügylet pénzügyi vonatkozásait a tulajdonos a vevőjelölttel végül hogyan zárta le, annyit tudunk csak meg, hogy a vevő - miután a tulajdonos értesítette arról, hogy az Iparművészeti Múzeum szakértői a megmaradt serleget eredetinek tartják - beleegyezett abba, hogy az 5500 forintnyi kaucióból a család 2700 forintot megtartson. Bár a fo-29 Bizományi Áruház Vállalat 2. sz. művészeti aukciója. Bp., 1958. december. 27. p. 432. tétel. 63
