Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/1 (Szombathely, 2016)
Tilcsik György: Francsics Károly kedvenc szombathelyi "Sörkocsmája". Egy 1820-as évekbeli, mezővárosi sörház lokalizálása
2016/1 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények tak ülésül a söröző vendégek számára. Elöl egy pudliforma12 állás - mint kereskedőboltokban láthatni - látszott, melyen hatalmas nagy, három zöld korsók ál[\]tak, a pudlin belöl pedig a falhoz készítve, deszkából, három-négysorosán egy állás látszott, telerakva fényes, tisztára mosott sörösüvegekkel. A pudli és az üvegállás közt egy kis apró, majdnem rendkívül kövér, kicsiny fejű, tüzespiros arcú német ember buktatta majd egyik, majd másik korsót lefelé, sört töltvén [az] üvegbe. Két, olyan 14 és 15 éves leánykák pedig széthordták azt a teremben a söröző vendégek közé - mert a terem tömve volt vendégekkel - és vidám mosolygás és csevegés közt nyújtók a barna itallal tele üvegeket majd egyik, majd másik vendégnek. Előreballagtam a terem közepén egész a pudliig, hol a kis apró német igen barátságosan fogadott, és mint új vendégnek, megemelő [a] fején lévő fűzőid bárson[y] sapkáját. Pár lépésnyire eleibémjött, és karonfogva mutata mindjárt a második asztalnál ülést számomra, melyet alig hogy elfoglalók, azonnal előttem termett [az] egyik kislány, és egy tele iccés1' sörösüveget az asztalra eleibém teve, alattomban rám kacsintva. A sűrű dohányfüst miatt oly homályosan világítónak az asztalokon réz gyertyatartókban álló, égő gyertyák, hogy alig lehete a terem egyik végitől a másikig látni, és valami tárgyat tisztán kiesmemi. S a zaj - mely erős beszédből, nevetésből és danolásból á![l]t - valami különös, fület sértő zsibongáshoz hasonlíta. Rágyújték én is, és ivás közben segítőm a füstfelleget sűrűsíteni, s minekutá-12 Pudli: pult. 13 Icce: híg űrmérték. 1 pozsonyi icce = 0,8393 liter. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Bp., 1991. (továbbiakban: Bogdán, 1991.) 35., 207- 208., 241., 593., 599. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai; 4. Levéltártan és történeti forrástudományok; 7.) na a sörözés mellett pár német mesterlegényekkel esmeretséget csináltam, éjfél körül - a korcsmárostól egy garasos14 gyertyát kérvén - barátságtalan, hideg műhelyembe hazamentem.”15 Francsics Károly a rövid próbaidő kitöltése után megegyezett az őt amúgy marasztaló Kováccsal, hogy továbbra is annak szolgálatában marad. Elsődleges feladata az ún. konvenciós vendégek, vagyis a hajvágást és/vagy borotválást előre megrendelő, és e szolgáltatásokat saját otthonukban rendszeresen igénybe vevő személyek kiszolgálása volt. Miután általában hamar és könnyedén elvégezte a rá kirótt napi teendőket, elegendő ideje jutott a városban és környékén való, többnyire céltalan kószálásra, tekergésre, amelynek egyenes következményeként egyre gyakrabban tért be különböző kocsmákba, vendéglőkbe, csapszékekbe, közöttük a már előbb említett és leírt sörözőbe is. Itt hamar közelebbi ismeretségbe került a német származású sörmérővel, „Franz”-cal, akinek érdekes módon, konzekvensen csak a keresztnevét említi visszaemlékezésében, és aki megtanította őt ostáblázni. A borbélylegény nagyon jó tanítványnak bizonyult: kifejezetten ügyesen, és ezért sokszor és szívesen játszotta e kétszemélyes táblajátékot. Miután a sörözőben jobbára kisebb-nagyobb tétekben, azaz több-kevesebb sörért folyt egy-14 Az 1811-ben, majd 1816-ban végrehajtott devalváció után Magyarországon kétféíe fizetőeszköz, a pengő- és a váltóforint volt forgalomban: 1 pengő- vagy ezüstforint 2,5 bécsi értékű vagy váltóforintot ért. Mindkét forint váltópénze a krajcár volt, és 1 forint 60 krajcárral, illetőleg 20 garassal, 1 garas pedig 3 krajcárral volt egyenlő. 15 MNL VeML Mft. FKVe., 1804-1827.146-147. p. Közli: Vörös, 1962/1. 87-88. p.; Vörös, 1973. 76-77. p. 21
