Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/1 (Szombathely, 2015)
Karl Kraus: A Császár megbízásából a Sixtus-levelek titkos futára: Erdődy Tamás gróf (1886-1931)
cég az általa készítet francia fordításban meghamisította, mégpedig oly módon, hogy Ausztria-Magyarország csak egy megkötött különbéke után tájékoztatja majd szövetségesét.99 1917. május 10-én Sixtus herceg Erdődy Tamás kíséretében visszaindult Svájcba. A gróf megtárgyalta a herceggel I. Károly császár helyzetét, és ennek részeként különösen gondosan vették szemügyre Olaszország 1917 márciusában tett békeajánlatát. Erdődy átadta Sixtus hercegnek a császár által arra tett kiegészítéseket, amelyben többek között a következők szerepeltek:- Károly visszaigazolta Olaszország békeajánlatát,100- a fogolycserét csak az aratás után lehet végrehajtani,- a Trentinoért járó kompenzációt olasz gyarmatokkal kell megoldani,- a tűzszünetnek júhus 15-én életbe kell lépni,- Ausztria-Magyarország részéről Erdődy Tamás és Kinsky Ferenc gróf (1875- 1935), osztrák-magyar diplomata lennének az aláírók, az antant részéről pedig egy diplomata.101 Az utólagos kijelentésekről szóló, Sixtus herceg által tett állításokat Erdődy Tamás utólag tagadta.102 1917. május 13-án a német kancellár, Theobald Berthmann-Hollweg (1856- 1921, hiv. 1909-1917), I. Károly és Czenrin megbeszélést tartott. A császár tájékoztatta a kancellárt a különbéke-törekvésekről, aki Károly és külügyminisztere fejtegetéseiből a Monarchia feltételen szövetségi hűségére következtetett, és úgy ítélte meg, hogy a szóbanforgó békeajánlat az általános béketárgyalások előkészítését képezi, amelyeket azonban tovább kell folytatni.103 I. Károly második levelével Bourbon-pármai Sixtus herceg békemissziója véget ért. Május végén mindkét herceg Angliába utazott, ahol a Lloyd George-zsal és a Külügyi Hivatallal folytatott megbeszéléseken Sixtus igyekezett nyomást gyakorolni tárgyalópartnereire, ám az antant nem reagált I. Károly császár második levelére.104 További tárgyalások nem voltak várhatók, így 1917. június 14-én Erdődy Tamás a következőket jegyezte fel naplójába: „Vártam a Svájcból érkező táviratra, sajnos hiába. ”105 A béketárgyalások zátonyra futottak. A Bourbon-pármai hercegek békemissziójának ténye 1918 elején nyilvánosságra került, és hosszú ideig negatív hatással volt német szövetségeseinél I. Károly tekintélyére és hírnevére. Ottokar Czemin 1918. április 2-án Bécs Város Tanácsa küldöttei előtt a Külügyminisztérium Ballhausplatzon lévő épületében a nemzetközi helyzetről tartott beszédében először a keleti békekötéssel foglalkozott, hogy azután Woodrow Wilson amerikai elnökhöz (1856-1924, hiv. 1919-1921) forduljon, és annak békekezdeményezéseit az általános békéről folytatandó vita megfelelő alapkövének nevezze. Az osztrák külügyminiszter Franciaországhoz a következő, messzeható szavakat intézte: Jsten a tanúm, hogy mi mindent megkíséreltünk, ami lehetséges volt, hogy egy új offenzívát elkerüljük. Az antant ezt nem akarta. Clémenceau úr nem sokkal a nyugati offenzíva kezdete előtt érdeklődött nálam, hogy jómagam kész vagyok-e tárgyalni és milyen alapon. Berlinnel egyeztetve, azonnal azt válaszoltam, hogy én kész vagyok, és ellentétben Francia- országgal semmilyen más békeakadályt nem látok mint Franciaország Elzász- Lotaringiára irányuló igényét. Párizsból azt felelték, hogy ezen az alapon nincs 44
