Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/1 (Szombathely, 2015)

Karl Kraus: A Császár megbízásából a Sixtus-levelek titkos futára: Erdődy Tamás gróf (1886-1931)

i

tárgyalás. Ezután már nem volt választási lehetőség."106 E beszéd nyilvánosságra hozatalát már előre elhíresztelték, és a Spanyolországban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, valamint Svájcban működő követeket tájékoztatták és utasították, hogy a . beszéd az ottani lapokba lehetőleg in extenso kerüljön bele és lehetőség szerint hasonlóképpen teljes terjedelmében az ellenséges országokba is jusson el. ”107 A külügyminiszter szándékosan cselekedett így, ám alábecsülte a következményeket. Georges Clémenceau, Franciaország miniszterelnöke (1841- 1929, hiv. 1906-1909, 1917-1920) azonnal reagált, és kijelentette: „Czemin ebben hazudott. ”108 A beszéd a titkos tárgyalások tényét nyilvánosasságra hozta, jóllehet az ilyen megbeszélések szigorú titokban maradnak. Miután ezt Czemin megszegte, sajtóháború kezdődött Franciaországgal.109 A külügyminiszter beszámolt az Abel Armand és Nikolaus Revertera között folyó titkos megbeszélésekről, és arról a császárt egy, a minisztériumban dolgozó tisztviselő, August Demblin gróf (1883-1938) révén értesítette.110 Clémenceaunak ennek következtében sejtése volt a Szixtusszal való tárgyalásról, Czemin azonban tagadott. A francia miniszterelnök csupán I. Károly korábbi levelét tette közzé, és a második levélre való hivatkozással megemlítette az arra kapott és Franciaország Elzász-Lotarin- giát illető igényét akceptáló beleegyezést. Az első levelet végül 1917. április 12-én egy francia kommünikében szó szerint nyilvánosságra hozták. Czemin a Németország várható bevonulásával való fenyegetéssel elérte Károly császár nyilvános bocsánatkérését, ami azt jelentette, hogy a Sixtusnak küldött levelek tulajdonképpen magánleveleknek minősültek. A császár kiadott egy nyilvános bocsánatkérést tartalmazó nyilatkozatot. Clémenceau a nyilvánosság előtt április 14-én Károly ellen indított frontális támadással vágott vissza, amelyben hazugsággal vádolta a meg a császárt. Valójában azonban a bécsi kommünikében a levél hamis változatát publikálták, amely az Elzász-Lotaringiát illető francia igényt nem tekintette jogszerűnek, és amellett az csupán egy tervezet lehetett. Természetesen, a párizsi felfogás volt a helyes. 1917. április 13-án Czemin audienciára Badenbe érkezett, és először csak Zita fogadta. A külügyminiszter a császárnén keresztül megkísérelte I. Károlyt lemondásra bírni, aki azonban ezt visszautasította, mire az öngyilkossággal fenyegetőzött.111 Még az április 14-én Badenben lévő császári házában megtartott koronatanács alatt,118 Czemin az egyik szomszédos szobában felajánlotta lemondását a császárnak, amelyet Károly azonnal el is fogadott.113

A Bourbon-pármai herceg béketörekvéseinek Sixtus-üggyé való eszkalálódása teljesen váratlanul érte Erdődy Tamást, akit közvetlenül a Clémanceau-féle nyilvánosságra hozatal után a császár kihallgatáson fogadott. Károly nagyon levert állapotban leledzett és tudta - csakúgy mint a gróf -, hogy a helyzetre nincs megoldás. 1918. április 13-án a gróf a következőket írta naplójába: „Óriási nyugtalanság uralkodik emiatt. ...A levél ma már minden újságban olvasható. ... Ami Laxenburgban, a nagy platán alatt őfelsége, a császárné] jelenlétében megfogalmazódott. Amit én Neuchátelben a hercegeknek átadtam. ”m

Ottokar Czemin dokumentált összeállítás »a levél-ügy«-ről 1917-1918”115 című gyűjteményében feljegyezte Erdődy Tamás 1918. április 17-én este nála tett látogatásáról, ahogy az a jegyzőkönyvbe mondta, lehetséges, hogy utazása alatt a

45