Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Wirth Zsuzsanna: A Holokauszt szombathelyi evangélikus áldozatai
WIRTH ISllSXXXA A HOLOKAUSZT SZOMBATHELYI EVANGÉLIKUS ÁLDOZATAI 2014. július 6-án, a vasárnap délelőtti istentiszteleten megemlékeztünk egyházközségünk egykori tagjairól, a holokauszt szombathelyi evangélikus áldozatairól. Templomunk bejáratánál már 1991 óta márványtáblára vésve olvasható néhá- nyuk neve, akikről megőrződött valamilyen információ. A levéltárunk rendezése során előkerült új adatokkal kiegészíthettük korábbi ismereteinket.1 A hiteles névjegyzék összeállítása és a személyes sorsok felidézése azonban nehéz feladatnak bizonyult, következetes kutatómunkát igényelt. A sok bizonytalanság miatt fokozott óvatossággal kellett alkalmazni a forráskritikát. Az ágostai és a helvét hitvallású evangélikusok egyesült gyülekezetének 1861. évi megalakulása óta 1944-ig városunkban lényegesen magasabb volt az izraelita lakosok lélekszáma, mint a protestánsoké. Utóbbiak csak 1928-tól alkotnak külön- külön gyülekezetét, ezért a reformátusokat érintő korábbi ügyek dokumentumai is a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség Levéltárában lelhetők fel. A kezdetektől 1944. március 19-ig három periódusban kerültek közvetlen, személyes kapcsolatba a szombathelyi protestánsok és a kongresszusi izraelita hitközségből körükbe érkezett konvertiták. Az ortodox izraelita közösséggel semmiféle kapcsolatunk sem volt. A 20. század elején a rohamosan fejlődő polgárváros befogadó, pezsgő szellemi közegében jelent meg először az asszimiláció jelensége. Hat izraelita közül öt az ágostai hitvallású evangélikus, egy a református egyházba tért át. Megtalálásukat nehezítette, hogy 1930-ig a lelkészi hivatal nem tartotta nyilván őket a keresztyén felekezetekből át/betérők jegyzékében. Felvételük hivatalos időpontja a keresztelés napja, tehát áttérésükről a fő forrás a keresztelési anyakönyv.2 Szerencsésen megmaradtak az igazgatási iratok között a tanuigazolások is a rabbi hivatalában kétszer tett kilépési nyilatkozatukról.3 Az akkori főrabbi, Bernstein Béla ugyan nem adott erről tanúsítványi. - „tessék ezt a tanú uraknak kiállítani”4 - de ugyanez a gyakorlat érvényesült római katolikus részről is. Zavart okoz az azonosításban a több utónév használata: Friedmann Miksa/Mihály (1904), Pick Dá- vid/György (1905), és a családnév magyarosítása: Pollák Henrik/Pécsi Henrik (1909).5 Az asszonyok a keresztelési anyakönyvben leánykori nevükön szerepelnek. Lehetséges, hogy a keresztelés alkalmával addigi utónevükhöz csatolták a keresztanya keresztnevét: Marton Elvira + Iréné (Bíró Gvuláné 1905),6 és Rosenthal Sarolta (Szucher Józsefné 1906).7 Mindnyájuknál a második utónéwáltozat a keresztnév. Kiss János parókus lelkész jelezte a Jegyzetek rovatban az áttérést a zsidó/izraelita vallásról, és utalt a névhasználat változására, illetve a házastárs nevére is. 30
