Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Sulyok Izabella: Keresztény érdekek védelmében? A gettósítás hatása a gettók részére kijelölt területen élő nem zsidó lakosság életére Vas vármegyében 1944-ben
SULYOK IZABELLA KERESZTÉNY ÉRDEKEK VÉDELMÉBEN? A GETTÓSÍTÁS HATÁSA A GETTÓK RÉSZÉRE KIJELÖLT TERÜLETEN ÉLŐ NEM ZSIDÓ LAKOSSÁG ÉLETÉRE VAS VÁRMEGYÉBEN 1944-BEN1 Magyarországon 1938-tól a zsidó, illetve zsidónak minősített lakosság jogait fokozatosan korlátozták törvényekkel és rendel etekkel.а Ezek az intézkedések a zsidó lakosság mellett közvetve vagy közvetlenül a nem zsidó lakosság életére is hatással voltak. A törvény-, illetve rendeletalkotók deklarált célja a keresztény (nem zsidó) lakosság, különösen a középosztály „helyzetbe hozása” volt.3 A zsidók jogainak korlátozása, társadalmi és anyagi ellehetetlenítése jelentősen felgyorsult Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követően. Ekkor kezdték a zsidók gettókba tömörítését is, ami a deportálások előkészítésének volt fontos lépése. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy Vas vármegyében a gettósítás milyen hatást gyakorolt azoknak a nem zsidó lakosoknak az életére, akiknek lakása vagy üzlethelyisége a gettó céljára kijelölt területeken volt. A nem zsidó lakosság teljes egészében a gettósítás nyertese volt, vagy egy részüket hátrányosan érintette a gettók felállítása? Azt kívánjuk bemutatni, hogy a zsidóellenes intézkedések elsődleges céljaként hangoztatott szempont, vagyis a keresztény lakosság érdekeinek védelme a zsidók korlátozása révén a gettósítás esetében rövidtávon nem az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult azok számára, akik a gettósítás miatt kényszerültek elhagyni lakásukat vagy üzlethelyiségüket. Az 1944. április 7-i 6163/1944. BM. VII. rés. számú rendelet kimondta, hogy az országot rövid időn belül „megtisztítják” a zsidóktól. Az elszállítás területrészenként történt, a zsidókat nemre és копа való tekintet nélkül kijelölt gyűjtő táborokba kellett szállítani. A városokban és a nagyobb községekben a zsidók egy részét gettókban helyezték el.4 A gettók felállítására ténylegesen az 1944. április 28-án hatályba lépett 1610/1944. M. E. sz. rendelet biztosított lehetőséget. A rendelet alapján a törvényhatóságok első tisztviselője elrendelhette, hogy a zsidók a városnak csak meghatározott utcáiban, illetve házaiban lakhatnak.3 Az elkülönítést a rendelet a 10.000 főnél nagyobb lakossággal rendelkező települések esetében tette lehetővé. A kisebb településekről a zsidókat ezekbe kellett, illetve lehetett volna szállítani. Ez a legtöbb esetben nem így valósult meg, számos olyan településen hoztak létre gettót hosszabb-rövidebb időre, amelynek lakossága nem érte el a 10.000 főt. A rendelet értelmében a gettó területén élő nem zsidókat az érintett területről ki lehetett költöztetni, amennyiben számukra máshol életviszonyaiknak és keresetüknek megfelelő lakást tudnak biztosítani.6 A fentieken túl a rendelet nem tért ki arra, 10
